Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

szükség volt rá, életüket is adták az európai keresztény-humanista eszmékért. Geopolitikai helyzetünk és az évszázadok alatt szerzett gyakorlatunk, annak minden kedvező és keserű tanulságával együtt, a tapasztalatok hihetetlenül gazdag kincsestárát hozta létre e térségben. Ha egykor tudatában voltunk annak, mit jelent európainak lenni és mit jelent számunkra az európai műveltséghez tartozás, illetve az a tény, hogy a nyugati civilizáció hídfőállása vagyunk, akkor ma még inkább tudatában kell lennünk különlegesen fontos hídfő szerepünknek. Mind a két országra egyformán igaz, hogy a történelme során egyszerre volt stabilizációs hídfő és a térség integrációs súlypontja. Számunkra a múlt tükör is, amelyben felcsillannak mindazok a kapcsolódási pontok, amelyek évszázadok óta a nyugati civilizációhoz kötnek minket. E láncszemek számunkra a folyamatosságot biztosítják, erőt, türelmet és kitartást adnak a teljes európai integráció felé vezető úton. A történelem folyamán semmilyen hivatalos politikai érdek, sem barna, sem vörös totalitarizmus nem volt képes széttépni a kapcsolatainkat. 1956-ban a lengyel nép melletti szolidaritási tüntetéssel, a „lengyel példa" követésének jelszavaival, a legendás Bem József tábornok szobrától indult el a magyar forradalom, amely tovább lépett a pár hónappal korábban Poznanban kirobbant felkelésnél. Nem felejtettük el, hogy az 1956-os forradalomnak és áldozatainak lengyel barátaink nyújtották a leggyorsabb és leghathatósabb segítséget, és a lengyelek írtak róla a legtisztességesebben az egész akkori keleti világban; a lengyel társadalom szolidaritása erőt és kitartást adott a budapesti utcákon harcoló magyaroknak. Nem közhely hát, ha azt mondjuk, hogy a „Lengyel Június" nélkül nem lett volna „Magyar Október", és a magyar forradalom tanulságai és tapasztalatai nélkül nem lett volna - vagy nem ilyen lett volna - a Soldiarnost mozgalom; a klasszikus európai erkölcsi értékekre épülő mozgalom hiányában pedig aligha alakul - nem lehet eléggé hangsúlyozni: vértelenül! - a lengyel és a magyar rendszerváltozás forgatókönyve. A számtalan közös történelmi tapasztalatunk mellett közösek a feladataink is. Térségünk országainak fölemelkedéséért együtt kell működnünk. Ha egész térségünk javára munkálkodunk, akkor az itt élő népek, nemzetek és etnikumok fölemelkedését is szolgáljuk. Ki kell tudnunk használni ezt a történelmi léptékkel mérve is kegyelmi pillanatot, amikor értékeink és érdekeink egybeesnek a globális, az európai és a közép-európai értékekkel és érdekekkel. Országaink elsődlegesen érdekeltek egy sikeres és egységes Európa létrejöttében. Nem kell külön tanulnunk, mit jelent a közös Európa és a föderációs gondolat, hiszen történelmünk folyamán - nem külső késztetésre, hanem - saját jól felfogott és megértett érdekből alakítottunk ki a magunk számára e térségben számtalan olyan együttműködési formát, melyek bátortalan kísérletképpen csak most jelentkeznek az 308