Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

európai politika színpadán. Lengyel-magyar vonatkozásban - de a térség más népeit is idesorolva - említhetem, hogy már évszázadokkal ezelőtt megteremtettük egymás között a vámuniót, a lényegében egységes pénznemet, volt közös külpolitikánk, közös védelmi politikánk; ha ez utóbbi nem is mindig bizonyult a legsikeresebbnek, de arra alkalmas volt, hogy évszázadok során ellenállhattunk a nyugat bekebelezésére irányuló keleti expanziónak. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a szintén ezeréves múltra visszatekintő magyar-lengyel barátság az Európai Unió eszmei előképének is tekinthető. Olyan múlt ez, amely mintául szolgál a jövőre, ugyanakkor messzemenően kötelez is. Felfogásomban Európa fogalma azt a népeink közötti kapcsolatban már kipróbált sajátos értékrendet és eszmerendszert hordozza, amelybe egyaránt beletartozik a keresztény értékrend és erkölcsi tartás, a felvilágosodás, a szabadság, a türelem, a közösségek önállóságának és szolidaritásának a gondolata. A világnak e térségében és bárhol másutt szétszórtan élő magyarok és lengyelek tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy megfogadtuk az egykori pápai intelmet - ezer éve közös és összefonódó történelmünk bizonyítja ezt. A magyarlengyel barátságot napjainkban és a jövőben is egyre újabb tartalommal kell feltölteni, hiszen tisztában vagyunk azzal is, hogy a barátság érzelmeken túli energiatartományát a közös érdek táplálja és tartja fenn. Közös érdekünk az is, hogy nemzeti azonosságunk megtartására törekedve gazdagodhassunk mindazzal, amit mások tudása, alkotóereje teremtett. A kisebb hazához és a nagyobb közösséghez tartozás sajátos élményét mindennél jobban tükrözik a nagy magyar zeneszerző Kodály Zoltán szavai: „hétköznap európaiak vagyunk, hogy életünk vasárnapjain önmagunk lehessünk". E múltba nyúló és jövőbe mutató elmélkedés befejezéseként engedjék meg felidéznem a Kossuthtal és Teleki Lászlóval is együttműködő lengyel hazafi Stanislaw Worcell gróf szavait, aki - párizsi emigrációjába kényszerítve - a két nép közös sorsáról elmélkedve többek közt ezt írta: „Nem üres, sem véletlen rokonérzés, hanem nyolc évszázad történelme kapcsolja össze a magyarokat és lengyeleket: közös vereségeknek és közös győzelmeknek, a nagyságnak, és ä közös, bár nem egyidejű megaláztatásnak emléke, az európai küldetésnek hosszú közössége kapcsolja őket össze. Mind a két nemzetnek közös barátai és ellenségei lesznek, mert ez következik mentalitásukból és földrajzi helyzetükből. Egyszerre emelkedtek és virágoztak, egyszerre hanyatlottak; ezért ismét egyszerre fognak újjászületni és kizöldülni, dúsabban mint egykoron." Úgy legyen! 309