Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2000

Az 1995. évi indulás óta csaknem tizenkét hónapot töltöttünk az Ad Hoc Csoportban folytatott tárgyalásokon. Ennek folyamán a csoport áttekintette a tárgyalások különböző szakaszait. Miután kijelöltük a jegyzőkönyv fő építő elemeit, 1997 júliusában egy gördülő szöveg alapján megkezdődött a munka. Az ezt követő tárgyalások 1998 végére egy jól felépített és kidolgozott gördülő szöveget eredményeztek. Tekintve, hogy akkor csaknem 3200 alternatív szövegjavaslat („szögletes zárójel") szerepelt a gördülő szövegben, joggal merülhet fel az az aggodalom, hogy nagyon nagyok a nézetkülönbségek. 1999 januárjától azután öt ülés során, kivételes nekibuzdulással, sikerült az alternatív szövegjavaslatok erdejét a felére csökkenteni, aminek eredményeként közelebb kerültünk egy végső változathoz. A gördülő szövegek ügyén túl más elemek révén is - úgy tűnik - a tárgyalások befejeződése elérhető közelségbe kerül. Az Ad Hoc Csoport össze kell gyűjtse ezeket az elemeket, biztosítva az összehangolt együttműködést. A befejező szakasz fontos politikai mozzanata a részes államok világosan megfogalmazott elhatározottsága aziránt, hogy a tárgyalásokat a 2001. évi utókonferencia előtt befejezzék. Ilyen elvárást rögzített az 1996. évi utókonferencia záróokmánya, és ezt később magas szintű két- és többoldalú közlemények sorozata erősítette meg, ideértve az 1998. évi miniszteri new yorki találkozó közleményét. Szükséges, hogy az 1996-ban konszenzussal létrejött elvárás teljesüljön, amely arra szólít fel, hogy a tárgyalások valamikor a 2001-ben esedékes utókonferencia előtt befejeződjenek. Tekintve, hogy valamennyi részes állam egyetért abban, hogy a jegyzőkönyv létrehozása a nemzetközi közösség fontos célja, és mivel közeledik a határidő, a lehető leggyorsabban kellene haladni, nem veszítve szem elől azonban annak fontosságát, hogy magas minőségű jogi szöveget alkossunk. Bár az idő szorító, de még nem csúsztunk ki az időből. A 2000. évi tárgyalásra kitűzött három hónap ugyan kevesebb, mint a CWC és a CTBT tárgyalások végső szakaszaira szánt idő, valószínűleg elégséges lehet a munka érdemi részéhez. Az ad okot a bizakodásra, hogy a küldöttségek elszántak a komoly tárgyalásra; ez ellensúlyozhatja a tárgyalási idő szűkösségét. De sem politikai ösztönzés, sem a tárgyalási idő meghosszabbítása nem hozhatja meg a tárgyalások eredményes lezárását, ha nem a lényeget érintően foglalkozunk az érdemi problémákkal. A kérdések maguk is bonyolultak. A komplikációk azonban meg is hatványozódhatnak azáltal, ha a részes államok szoros összefüggésbe hoznak egymással olyan kérdéseket, mint a végrehajtási intézkedések, listák, ismérvek, valamint a tudományos-technikai együttműködés. Ami a végrehajtási intézkedéseket illeti, elérkezett az ideje annak, hogy holisztikus módon közelítsük meg azt, miként alkalmazhatnánk a nyilatkozatokat, látogatásokat, vizsgálatokat szinergikus módon, hogy azok egymás hatását erősít239