Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998

25. DR. MARTONYI JÁNOS KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE (*) AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS LIII. ÜLÉSSZAKLÁN (*) (Az ENSZ Közgyűlésén részt vevő küldöttség irányelveit a Kormány 2197/1998.ЦХ.9.) Korm. sz. határozatának melléklete tartalmazza) Elnök Úr! Engedje meg, hogy csatlakozzam az előttem felszólalókhoz és gratuláljak Önnek a Közgyűlés ötvenharmadik ülésszaka elnökévé választása alkalmából! Tapasztalata és bölcsessége kétségkívül nagy hasznunkra lesz munkánk hatékony végzésében. Tisztelettel adózunk ukrán elődjének, Gennagyij Udovenkónak is, e szervezet működéséhez és reformjához való értékes hozzájárulásáért. * A hidegháború utáni eufóriát egy csalódást és kiábrándulást hozó időszak váltotta fel; nem volt tehát mindig derűlátónak maradni a köznapi valóság körülményei között. A világot megrázó mély átalakulások ugyanis felkészületlenül értek bennünket ahhoz, hogy a régi és az új kihívásokat kezelni tudjuk. S nemrég a nemzetközi biztonsági és gazdasági környezetet megingató események hívták fel figyelmünket a kétpólusú világ utáni időszak bonyolult voltára, szemléltetve a világon mindenütt kibontakozó megállíthatatlan globalizációs folyamat sokrétű és olykor kedvezőtlen hatásait. E folyamat annak érdekében, hogy képes legyen a kísérő negatív hatások gátak közé szorítására, a multilateralizmus erősítését, a nemzetközi együttműködés elmélyítését követeli meg, hogy megoldhatók legyenek azok a - gyakran példa nélkül álló - különféle problémák, melyekkel a XXI. század hajnalán az emberiség szembenéz. Ebben a vállalkozásban az ENSZ nem lesz sem világkormány, sem pedig passzív szemlélő; megmarad annak az egyedülálló szervezetnek, mely különleges felelősséget visel a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Továbbra is globális tárgyalási fórumként fog működni azzal a céllal, hogy az emberi tevékenység legkülönbözőbb területein konszenzusos normákat és szabályozat alakítson ki; ezek megkönnyítik alkalmazkodásunkat egy új korszak követelményeihez. 220