Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998

A Kormány abból indul ki, hogy a határon túli magyar közösségek fontos szerepet töltenek be a kelet-európai térség stabilitásának erősítésében és gazdasági felemelkedésében. A Kormány egyaránt szolgálni kívánja a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok javítását és a határon túli magyar kisebbségek jogainak biztosítását. Meggyőződése szerint e két szempontot egymással nem szembefordítani, hanem összehangolni kell. Magyarország külpolitikájának és külgazdasági politikájának célkitűzéseit a rendszerváltás nyolc éve óta a folytonosság jellemzi. Az alapvető célok 1990-hez képest nem változtak, az uniós csatlakozás lendülete 1994-ben sem tört meg. A Kormány a célkitűzéseknek ezt a folytonosságát meg kívánja őrizni, amellett hog}' tudatában van annak, hogy szemléletváltásra van szükség. Az új helyzetekre új módon kell válaszolnia, ezt azonban mindig az alapvető értékek, az emberi jogok sérthetetlenségébe, a demokráciába és a szabadságba vetett hite alapján kell megtalálnia. A külpolitikai célok változatlanságának és az e mögött álló nemzeti konszenzusnak legfontosabb eredményei az ország NATO-felvételéről szóló döntés és az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokra szóló meghívás. Ezek az ország jövője szempontjából meghatározó, történelmi jelentőségű fejlemények mindenekelőtt a magyar nemzet, minden egyes magyar polgár eredményei, amelyeket a közösen elfogadott célok, és a közös cselekvés tett lehetővé. A Kormány külpolitikájának alapjául nemzeti konszenzust kíván elérni, a közös értékekre és érdekekre épülő nemzeti egyetértést. A magyar külpolitika a rendszerváltás óta eltelt időben akkor volt igazán sikeres, amikor nemzeti egyetértés határozta meg a külpolitikai cselekvést. A Kormánynak meggyőződése, hogy ez a nemzeti egyetértés megteremthető és erősíthető, ezért számít az ellenzéki pártok konstruktív magatartására és együttműködésére. Tudatában van annak, hogy a konszenzus megteremtésének felelőssége elsősorban magát a Kormányt terheli. Az ország külpolitikája, annak sikere vagy kudarca, nem kizárólag a Kormány ügye, hiszen az minden polgárt közvetlenül érint. A Kormánynak a felelőssége viszont, hogy minden egyes polgár élvezze az ország függetlenségének, biztonságának, európai felzárkózásának és a nemzeti öntudat erősödésének előnyeit. A konszenzust tehát nemcsak a politikai élet szereplőivel, hanem az egész magyar társadalommal, a nemzet egészével kell megteremteni; a polgárokkal, azok érdekképviseleti szervezeteivel és különböző közösségeivel történő folyamatos párbeszéd és egyeztetés útján. 201