Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998

csak egyik kerül az EU-bővítés első csoportjába. Voltak ezzel kapcsolatban aggodalmak, tudniillik hogy ez komoly nehézséget fog okozni. Románia korábbi kormányának védelmi minisztere egyenesen fegyverkezési versenyt helyezett kilátásba. De most a magyar-román kapcsolatok tovább haladnak előre a kedvező irányba. Tegnap járt itt Ukrajna múlt héten hivatalba lépett külügyminisztere, első külföldi útját hangsúlyozottan Budapestre irányítva. Ő elmondta, hogy még közvetlenül elutazása előtt is kapott egy Magyarországnál sokkal nagyobb másik ország fővárosából telefonhívást olyan kérdéssel, nem gondolja-e, hogy előbb oda illene ellátogatnia; ennek ellenére ő első látogatásának célját Budapestre tette. Ennek a tárgyalásnak - túl a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő hasznán - az is fontos tanulsága, hogy Ukrajna nem ellenzi Magyarország NATOcsatlakozását; a NATO-t az európai stabilitás és európai demokrácia támaszának tekinti; üdvözli Magyarország, Csehország és Lengyelország csatlakozását. Ukrajna maga is erősíteni kívánja kapcsolatát a NATO-val, de hozzátéve, hogy csatlakozása ma nem időszerű és nem reális. A tárgyalás alapján azt mondhatom, hogy a magyar NATO-tagság kérdése a magyar-ukrán kapcsolatokban nem okoz problémát. Ami ennél is fontosabb: a magyar NATO-tagság nem okoz problémát a magyar-orosz viszonyban sem. Másfél hónapja járt itt Primakov külügyminiszter. A tárgyalások során kifejtette: Oroszország kész ténynek tekinti Magyarország NATO-tagságát; nem akarja, de ha akarná, sem tudná (pontosan így fogalmazott) Magyarország euro-atlanti orientációját megváltoztatni. Az orosz kormány megérti azokat az objektív és szubjektív okokat, amelyek csatlakozási szándékunkat indokolják; és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kétoldalú kapcsolatokra ez semmiféle kedvezőtlen hatást ne gyakoroljon. A magyar kormány ugyanezt fogja tenni. Tehát azt mondhatom, itt is igen biztató a kép, és az az aggodalom, hogy a csatlakozásnak esetleg a magyar-orosz viszony látja kárát, szerencsére nem igazolódott. * Meggyőződésem, hogy mindazzal, amit tettünk a szomszéd államok irányában és az euro-atlanti intézmények irányában, a lehetséges legtöbbet tettük a határokon túl élő magyarságért. A NATO és az EU küszöbére érkezett Magyarország szavának ugyanis nagyobb a súlya, ez nyilvánvaló. Ez a megállapítás talán nem olyan szívet melengetően hangzik, mint hogyha azt 175