Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998

mondja egy magyar kormányfő, hogy tizenötmillió magyar miniszterelnökének tekinti magát; ez nagyon szép kifejezés - nem szándékozom ironizálni ezzel -, de ez önmagában nem javított a határon túli magyarság helyzetén; arra viszont sajnos alkalmat adott, hogy a határokon túl aki akarta, kiforgassa és félremagyarázza. Tudjuk: ebben a térségben mindent kiforgatnak, félreértenek és félremagyaráznak, amivel ezt meg lehet tenni; és ez az egyébként nagyon nemes tartalmú kifejezés erre sajnos jó alkalmat kínált. Az alapszerződések megkötésével a szomszédaink körében csökkentek a görcsös félelmek és előítéletek azzal kapcsolatban, hogy vajon mit akar Magyarország; az alapszerződések kimondják: az aláíró feleknek nincsenek egymással szemben területi követeléseik. Ehhez a szomszédsági és kisebbségi politikához a nemzetközi támogatás biztosítható, és meg is van. Azok a nemzetközi szervezetek és azok az országok, amelyek korábban tartózkodtak az állásfoglalástól például a magyar-szlovák vitában, ma nem haboznak delegációt küldeni Pozsonyba annak érdekében, hogy a szlovák vezetést jobb belátásra bírják. A közelmúltban az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet delegációja intézett közös demarsot a szlovák vezetéshez. Ma nyilvánvaló a nemzetközi közösség számára, hogy van egy hatályos alapszerződés - melyet mindkét kormányfő aláírt, mindkét parlament ratifikált -, s azt az egyik fél betartja, a másik pedig nem. Ez olyan helyzetet teremt a nemzetközi szervezetek számára, hogy oda tudnak állni az egyik fél mellé. Ha nem lenne alapszerződés, ezt nem tudnák megtenni. Szomszédsági politikánk a határokon túl élő magyarságban nem hiú reményeket ébreszt és nem irreális ötleteket kínál - például alanyi jogon megadható állampolgárságról, stb. -, hanem ténylegesen járható utat és tényleges segítséget jelent. * Az eredmények közé sorolom, hogy a szomszédságpolitika és az euroatlanti integráció terén tett erőfeszítéseink mellett körülbelül egy tucat - egykor a fejlődő világnak nevezett csoportba tartozó - manapság gyorsan iparosodó országgal sikerült a kapcsolatokat megteremteni, megerősíteni, a részben esetleg elsorvadt kapcsolatokat újraépíteni. Ezek az Európán kívüli államok megfelelő politikai és gazdasági stabilitást mutatnak, a magyar export számára fontos felvevőpiacok lehetnek, az importunk diverzifikálását segíthetik. Az ezekben az országokban megvalósuló, nemzetközi pénzügyi forrásokból finanszírozott programok számunkra beszállításra vagy akár szellemi exportra is kínálnak lehetőséget; vannak köztük olyan országok, amelyek még Magyarországon befektethető tőkével is rendelkeznek. * 176