Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1998

Január 1. GÖNCZ ÁRPÁDNAK, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE ( A beszéd külpolitikai vonatkozású részei ) Honfitársaim, innen és túl a határainkon! Kedves Barátaim! Az idén könnyebb szívvel kívánok hazánknak és polgárainak boldog új esztendőt, és felszabadultabban tolmácsolom a hazai jókívánságokat a határainkon túl élő magyaroknak is, mint tettem tavaly, tavalyelőtt vagy az azt megelőző esztendőkben. Akkoriban inkább a bizakodás és a remény sugallta a szavaimat; ma - kétségkívül tiszteletet parancsoló eredmények. (...) Amíg jelenünk szerény magaslatáig eljutottunk, csalódások sora, temérdek keserűség kísérte utunkat. De ez mégis magaslat, - innen már vissza tudunk tekinteni, és kritikus és önkritikus szemmel távolabbra is, Az ezredfordulóhoz közeledve joggal érezhetünk némi elégtételt. Ezeréves célunk, hogy önmagunkat megőrizve forrjunk össze Európával, karnyújtásnyi közelségbe került. Az elmúlt esztendő valóban történelmi fordulópont. Ez évben hívták meg hazánkat a NATO biztonságot kínáló és erőt sugárzó családjába. S ez évben nyílt meg számunkra a lehetőség, hogy a közeljövőben, térségünkből az elsők között, csatlakozhassunk az Európai Unióhoz. Igen, mindez siker; aminek ára volt. Az árat megfizettük: az ország polgárai kemény önuralommal viselték el a kényszerű és keserű gazdasági megszorításokat, a létbiztonság megingásának lelki-idegi terheit. Az ő érdemük, hogy térségünkben ma a mi hazánk gazdasági és politikai rendje a legszilárdabb; 1997-ben az előzetes becsléseknél is jobban apadt az államadósság és kevesebb az államháztartás hiánya; iparunk termelékenysége és árukivitele növekedett; a külföldi tőke beáramlása fölülmúlja az olykor túlzónak bélyegzett várakozásokat is. (...) A gazdasági erőfeszítések közepette a közeljövő talán legfontosabb gyakorlati feladata, hogy véget vessünk mezőgazdaságunk oktalanul hosszúra nyúlt válságának. Az új évet terheli a Szlovákiával folyó Duna-vita megoldása, és az ebből következő teendők szakszerűen tárgyilagos végiggondolása is. (...) Nincs kétségem afelől, hogy hazánk népe 1998-ban is megfontoltan dönt a jövőnk kérdéseiben. (...) 127