Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1997

25. GÖNCZ ÁRPÁDNAK, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK BESZÉDE AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS 19. RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKÁN (New York, 1997. június 25.) Megtiszteltetés számomra, hogy az ENSZ történetének ilyen kritikus pillanatában szólhatok a Közgyűléshez a környezet és az emberiség javára szolgáló fejlődés összefüggéseinek rendkívül időszerű kérdéseiről. Örülök, hogy sok ismerős arcot viszontlátok azok közül, akik öt évvel ezelőtt ott voltak Rio de Janeiroban, ahol az ENSZ az első nagy konferenciáját tartotta abban a konferenciasorozatban, amely a legfontosabb globális kérdésekkel foglalkozott. A riói konferencia idején éppen szabadulóban voltunk a hidegháború bilincseiből; tele örömmel és bizakodással, egy új partnerséget próbáltunk kikovácsolni az emberi történelem egy új korszakára. Elképzelésünk szerint ez a partnerség nem a stratégiai hatalmi harcok jegyeit viselje magán, inkább úgy képzeltük, mint az elérhető fejlődés megvalósulásának útját, annak mérlegelésére alapozva, hogy mi az, ami lehetséges és kívánatos annak érdekében, hogy bolygónkat megőrizzük az eljövendő nemzedékek számára. Az ENSZ-nek a környezettel és fejlődéssel foglalkozó konferenciája (United Nations Conference on Environment and Development, UNCED) feladata az volt, hogy a főbb elvek kijelölése révén útmutatást nyújtson abban, miként gazdálkodjunk eme rendkívül fontos örökségünkkel úgy, hogy eközben a környezetileg fenntartható gazdasági növekedést ösztönözzük. Öt évvel az UNCED után nemcsak öregebbek vagyunk, de valamivel bölcsebbek is talán. Az új kihívásokhoz való alkalmazkodás a közös kötelezettségvállaláson túlmenő új látásmódot, kitartást és bizakodást követel meg tőlünk. Ennek új gondolkodáson kell alapulnia, amely annak józan ismeretében kell gyökerezen, hogy mi az, ami ésszerű, lehetséges és elérhető. A riói konferenciát követően lezajlott konferenciák sorozata - mint a népességgel, az emberi jogokkal, az emberi településekkel, a szociális fejlődéssel, a nők helyzetével foglalkozó konferenciák kijelölte a követendő főbb csele kvényi irányokat, ugyanakkor 289