Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1995

Engedjék meg, hogy egyetlen adatot említsek a vállalati szint - mikrogazdaság - átalakuló képességének és gyógyulási erejének jellemzésére! Magyarországon 1993-1994-ben - a rendszerváltozás óta a makrogazdasági mutatók mélypontjának időszakában - az ipar termelékenysége 22 százalékkal nőtt, ami világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény. 1994-ben a beruházások - változatlan áron számítva - legalább 20 százalékkal emelkedtek, a lakossági megtakarítások összege szintén 20 százalékkal nőtt. A még éppen csak lábadozni kezdő mezőgazdaság visszahúzó hatása ellenére is a GDP növekedése megüti az európai átlagot, azaz 3,5 - 4 százalék körüli. Mindez együtt annak a jele, hogy Magyarország eljutott a modernizáció küszöbére; most már nemcsak az átalakulás folyamatossága, hanem a modernizáció feltételeinek a megteremtése is elsődleges gazdaságpolitikai céljává lett. Az ország - egyébként igen tetemes - külkereskedelmi mérleg hiánya a tavalyival szemben, amelyet az export csökkenése és a fogyasztási cikkek importjának emelkedése idézett elő. már nagyrészt "modernizációs deficit"; a 17 százalékos exporttöblettel szemben álló 22 százalékos importtöbletből 5 százalékos különbözet már beruházási célú import mutatója. Ami pedig a költségvetési hiányt illeti, az IMF által elvárt csökkentés - 1,5 milliárd USD - a GDP 2 százaléka, összegszerűen éppen egvenló azzal a veszteséggel, amit Magyarország a volt Jugoszláviával kapcsolatos szankciók betartása következtében szenvedett el. Ha szabad megjegyeznem, ezt túlfogyasztásnak tekinteni és emiatt Magyarország pénzügyi politikáját kárhoztatni enyhén szólva túlzás, hiszen ez az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségek betartásának a közvetlen következménye. Megjegyzem, távol áll tőlem sikerpropagandát kifejteni Magyarország érdekében. Ezek az adatok nemcsak a magyar gazdaság gyógyulásának a kezdetét, hanem az európai recesszió megszűnését is jelzik. Óvakodom attól is, hogy a magyar adatokat a térségünk bármelyik átalakuló országának adataival vessem össze; az öröklött terheink nem azonosak, az átalakulásnak sem ugyanazt az útját járjuk; mindazonáltal a gondjaink hasonlóak, de ebből nem következik az, hogy országonként a megoldásuk módja is hasonló. Bizonyítani ezzel csak egy valamit akartam: mégpedig 162