Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1994

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1994

E rövid, és jóleső érzéssel elmondott bevezető után hadd térjek előadásom tulajdonképpeni tárgyára, a regionalizmus kérdésére! Előrebocsájtom, hogy az egyetem által javasolt témák közül azért választottam éppen ezt, mert a közeljövő európai fejlődésének egyik kulcsát a régióban, a régiókban látom. A regionalizmus a második világháborút követően elsősorban a totális állam tagadásaként jelentkezett, később erősen centralizált és tekintélyevű államok ellensúlyaként hódított teret. Mára Európa eljutott arra a pontra, hogy a régiók szerepét ne az említett negatív felfogásban, hanem pozitív értelemben határozzuk meg. A régió a nagyobb konstruált politikai egységen belül az a természetes egység, amely földrajzi, gazdasági, történelmi és kulturális okoknál fogva szinte elkerülhetetlen együttműködés színtere. Ez általános tételként alkalmazható mind az országokon belüli régiókra, mind Európa nagyobb régióira; a maga természetességével mindkettő oldja a politikai egység merevebb szerkezetét anélkül, hogy bármi módon zavarná azt. A "kis" és a "nagy" régiók régtől fogva léteznek; de elismertetésükhöz nagyban hozzájárult a Maastricht nevével jelzett európai fejlődés, amely egyrészt átjárhatóvá teszi a határokat, másrészt a szubszidiaritás elvének meghirdetésével és alkalmazásával segíti a közbülső szemek fejlődését abban a láncban, amelyet az Európa - (nagy) régió - állam (kis) régió lokalitás sorral írhatunk le. A maastrichti Európaban nemcsak lehetséges, de egyenesen az integráció és a fejlődés egyik hajtóereje a régiókon belüli és a régiók közötti, határokon is átnyúló együttműködés. A XXI. század Európája, ha boldogulni akar, legalább annyira a régiók, mint amennyire az államok Európája lesz; annál is inkább, mert a régiók kulturális-földrajzi-gazdasági különbözősége aligha mosható egybe: a Balkán nem Skandinávia, Ibéria nem Közép-Európa. Mit jelent a regionalizmus a kelet-közép-európai térség számára? Lehetőséget, amelyet ma még csak nagyon nagy erőfeszítések árán és akkor is csupán részlegesen válthatunk valóra. A Varsói Szerződés és a KGST összeomlása eltakarította a kényszeres - mondhatnám, "kölcsönös hátrányokon alapuló" művi együttműködést az útból. Szuverenitásunk visszaszer-cse 154