Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

ellenséges szövetsége, az úgynevezett kis-antant vette körül; éles szóváltások voltak a magyar kisebbségek sérelmei miatt, de a Népszövetség - bár nem túl hatékony - kisebbségvédelmi mechanizmusa és politikai vezetők józan belátása kezelhető szinten tartotta a feszültségeket. Nem kell tehát vészharangokat kongatni. Szükség van viszont a jóakaratra, és az Európa Tanács és az EBEÉ ajánlásaiban, többek közt a koppenhágai dokumentumban foglaltak alkalmazására. Még további megjegyzést engedjenek meg, ellenében ama félelmeknek, melyeket érvként - gyakran ürügyként - hangoztatnak a NATO kiterjesztésével szemben. Belgrádi politikusoktól eltérően, de moszkvai politikusokhoz hasonlóan, a magyarok nem állítják azt, hogy minden magyart, az összes nemzettársat egyesíteni kellene Magyarországon (pláne kényszerűen áttelepíteni!) Csupán a jogaikat és a jövőjüket kell garantálni az államokban. Egyébként Közép- és Kelet-Európában nincs olyan állam, ahol a többségi nemzet mellett ne élne jelentős létszámú nemzeti kisebbség. Meggyőződésem, hogy az integráció, különösképpen az Európai Unióba integrálódás a legjobb megoldás lesz erre a problémára. Anakronisztikus ugyanis ma és veszélyes az a felfogás, hogy multinacionális államokat a többségi nemzet kizárólagossága szerint tekintsenek, amelynek a nyelve és kultúrája uralkodik a kisebbségek nyelve és kultúrája fölött. Az ilyen felfogás etnikai diktatúrát hordoz magában és etnikai "tisztogatáshoz" vezet. Hogyan csukható hát be Pandora szelencéje? Ehhez igen hasznos lenne az integrálódás az Európai Unióba, a Nyugat-Európai Unióba, a NATO-ba. Úgy gondoljuk - de Közép-Európa többi állama is nyilván jól tudja -, hogy az azonnali tagság a nyugati szervezetekben nem lehetséges. Amit mi akarunk, az a világosan megfogalmazott azon cél, hogy eleget téve meghatározott kritériumoknak, jogosultak legyünk a teljes körű tagságra; nyilvánvalóvá kell tennünk azt a képességünket, hogy együttműködünk különböző közös tervekben, programokban és gyakorlatokban, esetleg részt veszünk békefenntartó közös akciókban. Úgy vélem, a Washingtoni Egyezmény 4. cikkelye szerinti politikai konzultáció 331