Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

nemcsak a "visegrádi" országok számára lenne hasznos, hanem a nyugati szövetség jelenlegi tagjai számára is. Az Észak-Atlanti Együttműködési Tanács mindezek kezdete volt. most pedig már eljött az ideje a továbblépésnek is. Az európai intézményekben való tagság nem nyújtana persze gyógyirt Közép- és Kelet-Európa összes belső és külső problémájára. A munka nagy részét ezeknek az országoknak maguknak kell elvégezni: ám ahhoz, hogy rendbetegyék gazdaságaikat és házuk táját, stabilitásra van szükségük, védelemre külső fenyegetésekkel szemben, valamint világos perspektívára a tagságot illetően. Nem a mi döntésünk, még kevésbé a mi hibánk volt az, hogy nem csatlakoztunk az 1949. évi washingtoni egyezményhez vagy az 1957. évi római egyezményhez. Ezt nem tehettük a szovjet uralom miatt. Országainkban az emberek megszenvedték ezt, és ma garanciákat várnak arra nézve, hogy nem hagyják őket kívül a hidegben, nem hagyják ismét magukra őket, miként 1945 után, vagy az 1956., 1968. és 1981. években. * Magyarország és a kommunista utópia többi áldozata nem azért akarnak csatlakozni a NATO-hoz, a WEU-hoz és a közös európai örökségünket képviselő összes többi szervezethez, hogy ezzel valakik ellen közös frontot nyissanak. Azért akarnak csatlakozni, hogy közösen dolgozzunk a korábban utópiának vélt Európáért, amely immár valósággá válik. A stabilitás és biztonság területének kiterjesztése KözépEurópára nem sértheti az orosz érdekeket, főképpen nem jelent fenyegetést rá, sem más országra. Ellenkezőleg: biztonságosabbá tenné Oroszország nyugati határzónáját. Stabil és virágzó KözépEurópa nagyon is előnyös lehet a tőle keletre felevő oszágok számára, mivel növelheti esélyeiket a gyorsabb felzárkózásra, bátorítva Oroszország és Ukrajna demokratikus erőit, melyek régóta úgy tekintenek Közép-Európára, mint egy elérhető közelségű modell kísérleti terepére. 332