Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

Június 3. ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK MEGNYITÓ BESZÉDE A NATO 10. MUNKAMÜHELY-TANÁCSKOZÁSÁN ("NATO Workshop '93", Budapest) Köszöntöm Önöket a magyar Országgyűlés házában, az egykoii Felsőház termében, ahol történelmi címerek alatt örömmel köszönthetem a NATO e neves testületének elnökét, vezető tisztségviselőit, katonákat, diplomatákat, és természetesen politikusokat, akiket azért említek legvégül, mert magam is közéjük tartozom. Az Önök jelenléte Magyarország számára kiemelkedően fontos, hiszen először köszönthetünk hazánkban egy ilyen testületet és konferenciát, amikor is az elnökségben Önöket két oldalról a magyar külügyminiszter és a magyar honvédelmi miniszter fogja közre. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar kormány elkötelezettsége az atlanti gondolat, a NATO irányába nem újkeletü, és az szerves részét alkotja a magyar politikai és külpolitikai gondolkodásnak. Legyen szabad azt is megjegyeznem, hogy néhány kérdésről szubjektív hangvétellel fogok szólni. mielőtt majd rátérek azokra a nagyon időszerű kérdésekre, melyek a jelenkort érintik, aminek az elemzése éppen e konferenciának is feladata. Az első kérdés, amiről szólnom kell: a magyar külpolitikai gondokodás változásai. A magyar külpolitikai gondolkodás, meghatározott történelmi keretben, évszázadokon keresztül érvényesült a térségben. Ennek a külpolitikai koncepciónak a homlokterében mindig az állt, hogy legyen stabil támasza Európa nyugati felében, tényezőként fogva fel a keleti térséget mint hatótényezőt, és az országnak és az egész közép-európai térségnek megadja a biztosítékot, ha kell, akkor más külpolitikai tényezők 223