Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

Fordulóponthoz érkezett a boszniai-hercegovinai válság is, mely térségünk legsiralmasabb tragédiája. A korábbi Jugoszlávia köztársaságait nem számítva, valószínűleg Magyarország az egyik olyan állam, amelynek leginkább fűződik közvetlen érdeke ahhoz, hogy a válság a lehető leggyorsabban megoldódjon; ez nem csupán a földrajzi szomszédságunkból és a szankciók okozta gazdasági kárunkból következik, hanem a több százezres ottani magyar kisebbség helyzetéből is, amely a háború sújtotta területeken él és szenved. Magyarország az elsők között fordította a világ közvéleményének figyelmét a déli határaink mentén növekvő feszültségekre, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi konfliktusok veszélyeinek fokozódására, amelyek a XX. század történelmében ismét űjabb és szégyenteljes népirtásba torkolltak. Most abban bízunk, hogy Oroszország bevonása felgyorsíthatja a rendezési folyamatot, melynek során olyan megoldást találnak, amely az összes érintett fél számára elfogadható lesz. Álláspontunk szerint a népek közösségének világosan kifejezésre kell juttatnia, hogy nem ismeri el az erőszakos területfoglalásokat és az etnikai "tisztogatással" előállított helyzetet. A jóérzésű emberek világszerte nem a szerb nemzetet kívánják büntetni, hanem a példátlan károkat okozó politikai gyakorlatot és az azért felelősöket Ítélik el. Ezzel egyidejűleg a nemzetközi közösség felkészül arra. hogy a válság megoldása után a gazdasági segítségnyújtást kiterjessze a térség államaira. Az értelmetlen háború nem csupán tragédia azok számára, akik ott élnek; kontinensünk biztonságát is destabilizálja, és lelassítja Közép-Európa újjászületését. Ez utóbbi hatás annál inkább is sajnálatos, mert a diktatórikus rendszerek látványos összeomlását annak az együttműködésnek az újjáéledése követhette volna országaink között, ami korábban létezett évszázadokon át; fennálltak a reális lehetőségei annak, hogy kiaknázzuk a közös történelmünk és közös kulturális hagyományaink értékeit. Bizonyos vagyok benne, hogy országaink képviselői osztják azt az alapvető és hosszú távú célunkat, hogy egységes Európát teremtsünk, politikailag stabil és gazdaságilag erős Európát. Ilyen 175