Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1993

igényt, valamint köztük és a velük közvetlenül szomszédos nyugati államok között alakuló kapcsolatokat e terület fejlődésében az egyik legígéretesebb elemnek látjuk. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy bármely helyi területi együttműködés politikai terve csak addig és úgy elfogadható, amíg és amennyiben az hozzájárul az össz-európai egyesülési folyamatba való bekapcsolódásunkhoz. (7) A szomszédos államokkal kialakítandó stabil, kooperatív jószomszédi viszony szempontjából kiemelt fontossággal bír az országaink közötti gazdasági, emberi jogi és kisebbségi együttműködés erősítése. Ehhez megfelelő alapot teremthetnek az új alapszerződések, amelyeknek pozitív hatását tovább erősítik a hagyományos-fegyverzeti leszerelésről, a bizalomerősítésről kötött nemzetközi megállapodások, illetve a kétoldalú katonai kapcsolatokat szabályozó és bizalomerősítő intézkedéseket is magukba foglaló kétoldalú megállapodások. Ebben az összefüggésben arra törekszünk, hogy a Magyarországgal szomszédos valamennyi állammal erősítsük a szubregionális és határ menti együttműködésünket, a népek közötti megértés és ezáltal biztonságunk növelésének érdekében. (8) Térségünkben jelentős destabilizációs faktorkét jelenik meg a nemzeti kisebbségek jogainak tagadásán alapuló politika, az intoleráns nacionalizmus. A nemzeti kisebbségi problémát a nemzetközileg is kodifikált, jogilag kötelező érvényű normák és elvek alapján, aktív nemzetközi együttműködéssel kell megoldani. Ezzel kapcsolatban lényeges szempont, hogy a nemzeti-etnikai kisebbségek problémaköre - miként azt az 1992. évi EBEÉdokumentum is deklarálja - nem tekinthető az adott állam kizárólagos belügyének, és nem is csak regionális jellegű, hanem az egész EBEÉ-térség bizonságát érintő biztonsági és emberi jogi kérdés. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében az EBEÉ és az ET meglévő és most kialakuló normái alapján kívánunk hozzájárulni olyan tartós és mindenki számára elfogadható garanciákat nyújtó megoldások megtalálásához, amelyek lehetővé teszik a konfliktusok megelőzését illetve megoldását. 169