Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1992

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsoltainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 1992

Ugy gondoljuk, ennek érdekében politikai, és ha szükséges, katonai nyomást kell alkalmazni. Amíg az egyik harcoló lel nyilvánvaló katonai fölényben van és folyamatosan kézben tartja a kezdeményezést, addig csak alá- és fölérendeltségről lehet beszélni, nem pedig egyenrangú politikai partnerek párbeszédéről. A nemzetközi közösség kifejezésre juttatta, hogy jelenleg nem kíván katonailag beavatkozni Boszniában. A most alkalmazott eszközök és a katonai intervenció között azonban számos cselekvési lehetőség kínálkozik. A Milan Panics vezette jugoszláv kormányzat erőfeszítéseit tiszteletre méltónak tartjuk, azok zömével egyetértünk. Ugyanakkor emlékeztetni szerelnék arra, hogy letelt a Panics úr állal kéri száz nap türelmi idő, de kézzelfogható eredménye ezeknek az erőfeszítéseknek nem látszik. Egyetértenünk és most is egyetértünk azzal, hogy támogatni kell a Panics-kormányt, amennyire az lehetséges. így példáid a magyar kormány egyetértene azzal, hogy az EBEE Miniszteri Tanácsának soron következő illésére - KisJugoszlávia mandátumának további felfüggesztése melleit - kapjon meghívást Milan Panics. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a rendezés keretében sor kerüljön a térségben biztonsági kérdéseket is fölvető és a konlliktus centrumában lévő interetnikai viszonyok megnyugtató és hosszú távú megoldására is. Osztjuk Mazowiecki úrnak azt a megállapítását. hogy az etnikai "tisztogatás" a háborúnak nem mellék terméke, hanem célja. A kialakult helyzetben rendkívüli - eddig még nem alkalmazott - megoldási módokat, jogi normákat kell segítségül hívni. Ugyancsak fontos, hogy e tkintetben minden egyes érintett kisebbség esetében - beleértve a horvátországi szerbeket, a koszovói albánokat, a szandzsáki muzulmánokat, a vajdasági magyarokat és horvátokat, stb. - azonos kritériumokat alkalmazzunk. Nem fogadható el az az álláspont, hogy a horvátországi szerbek esetében másról van szó, mint mondjuk a vajdasági magyarok esetében. Ugyanarról az alaphelyzetről és ugyanarról a potenciális veszélyről van szó. '354