Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Hágában "A biztonság változó arculata Európában" címmel

A legrosszabb félelmeink valóságnak bizonyultak és nagyon jól láthatóan mutatkoztak meg az elmúlt hetek folyamán. A puccs a Szovjetunióban azonnali és halálos fenyegetést jelentett a mi biztonságunkra nézve is. A válság napjaiban igyekeztünk kerülni a dramatizálást. most azonban - ti'ilélve ezeket a drámai órákat - nincs értelme titkolni, mit éreztünk akkor; nevezetesen azt, hogy komoly veszélybe került a világ által az utóbbi két évben látott szabadságnak és demokráciának a további előrehaladása, komoly veszélybe került a mi biztonságunk és a világ biztonsága. Istennek és a Szovjetunió népeinek hála, valamint Gorbacsov reformjainak, meg Borisz Jelcin és Moszkva és Szentpétervár utcáin, szénbányákban és fegyveres erőknél sok ezer ismeretlen hős bátorságának köszönhetően a tragédiát el lehetett hárítani. Mindazonáltal őszintén be kell vallanunk, hogy azok az órák életünk legveszélyesebbjei közé tartoztak. Másodszor, térségünk instabilitásai mindenekelőtt a nemzeti és etnikai sokféleségből származnak Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban. Ezek mindannyian olyan soknemzetiségű államok, amelyekben bizonyos nemzeti csoportok nem hajlandók tovább együtt élni ugyanabban a struktúrában, és/vagy olyan soknemzetiségű államok, amelyekben a nemzeti kisebbségek létszáma milliókra rúg. A nemzeti és etnikai konfliktusok nemcsak a szomszédaink belső stabilitását fenyegetik és nemcsak - belekeveredés lehetőségével - országom biztonságát is, hanem konrétan annak a 3,5 millió magyarnak a biztonságát is (ami alatt mind fizikai biztonság, mind pedig a nemzeti önazonosság értendő), akik a Magyarországgal szomszédos államokban élnek. A létezésüket fenyegeti a nacionalizmus, az etnikai erőszak. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a jogi helyzetüket és a létfeltételeiket garantálják ezek az államok, összhangban az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elveivel. Tudom, hogy azok számára, akik évtizedeken át éltek az élet minden területén most megvalósítandó integráció felé tartó demokráciákban, nehezen érthető az, hogy Közép- és KeletEurópában kétségkívül az integrálódással ellentétes tendencia van kialakulóban, azaz államok dezintegrációja, szétesése. Azon*z80