Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Hágában "A biztonság változó arculata Európában" címmel

ban nem szabad elfelejteni, hogy Nyugat-Európában a jelenlegi fejlődést egy olyan folyamat előzte meg korábban és tette lehetővé, amelyben ezek az országok és nemzetek élvezhették és kikristályosíthatták nemzeti önazonosságukat, a függetlenség évszázadai után immár megengedve az integrálódás megindulását. Mi Közép- és Kelet-Európában évszázadokkal ezelőtt veszítettük el a függetlenségünket, és azt csak az utóbbi száz év folyamán sikerül visszaszereznünk. Л nemzetépítés folyamata megelőzi a szupranacionális integráció folyamatát. A jugoszláviai események bizonyítják, hogy a nemzeti és etnikai erőszak velünk marad ebben a térségben. Ez nemcsak a régió érintett országait fenyegeti, hanem azokat az országokat is, amelyek népének egy jelentős hányada az állami határain kívül van. Európában polgárháború, tömeges gyilkosság fenyeget, vagy fegyveres erő tömeges alkalmazása polgári személyek ellen, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok törvényes és nemzetközileg elismert elvei ellen, mégpedig tekintélyelvű rezsim alátámasztása céljából és előjogokat élvező személyek kis csoportja érdekében. Ezt eltűrve mindannyian bűnrészessé válunk ezekben a gyilkosságokban! Mi megpróbáltuk figyelmeztetni nyugati barátainkat, hogy ilyen események megtörténhetnek a térségünkben. Bizonyos mértékig eredményes volt a figyelmeztetés; egy átgondolást folyamat kezdődött a változásokra való reagálást illetően, valamint bizonyos garanciák lehetőségeit illetően azoknak az országoknak, amelyek úgy látják, hogy a biztonságuk, a szuverenitásuk, a függetlenségük a Nyugatéhoz kell hogy kapcsolódjon. Ez a folyamat azonban meglehetősen lassú volt. és - sajnálattal kell mondjam egy kicsit túl óvatos. A Szovjetunió biztonsági érdekeit - ahogyan azokat az akkori szovjet vezetés prezentálta - nagy súllyal vették számításba, amikor bizonyos biztonsági környezetet terveztek Közép- és Kelet-Európa számára. Közülünk egyesekben ez azt az érzést keltette, hogy a mi biztonságunk megint Moszkva szándékaitól függ, ezúttal azonban Brüsszelen keresztül. Többször falba ütköztünk, amikor erösebb kapcsolatokat próbáltunk kialakítani a NATOval, noha ez a kapcsolat természetes és szerves útnak tűnt a számunkra ahhoz, hogy garantáljuk magunknak a biztonság bizonyos fokát. 281