Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Dánia Külpolitikai Társaságában

nek egy időben autonómiája volt Szerbiában. Ez a terület talán afféle "Svájccá" alakulhat át. ahol a kisebbségek és a kultúrák együttélhetnek. Horvátország társult királyság voit, a XI. századtól 1918-ig a magyar korona részét képezte; együtt harcoltunk a török ellen, és csak a XIX. században - a nacionalizmus korában - volt viszálykodás magyarok és horvátok között. Horvátországban sokkal kisebb számban élnek magyarok, de bizonyos vagyok abban, hogy a közös történelem itt is a barátság igazi alapja lehet. A gazdasági kapcsolatok igen fontosak. Hagyományos tengeri kijáratunk a horvát vagy jugoszláv Rijeka. melynek egykor Fiume volt a neve; ez a város nemcsak végpontja lenne egy javaslatban lévő közútnak és vasútnak, hanem végpontja ma annak az olajvezetéknek is, amelyik Magyarországot a külső világhoz csatolja. Van a Szovjetunióval összekötő olajvezetékünk, de ez a vezeték nagyon megbízhatatlannak bizonyult, így nagyobb hangsúly helyeződik a Horvátországon, Jugoszlávián át vezető hálózatra. Jugoszlávia egy velünk szomszédos további szövetségi államával, Szlovéniával soha nem volt vitánk. Ez az ország jelentős szomszéd és nagyon fontos összekötő különösen Olaszországhoz, amely Magyarországnak - valamint Ausztriának és Csehszlovákiának - igen fontos partnerévé válik. Szeretnék néhány szót szólni Romániáról. Ez az ország mutatkozik legkomolyabb problémának; vannak akik azt mondják, ez az a hely, ahol valódi konfliktusveszély van. Magam is olvastam Romániában publikált cikkeket Budapestre való újabb bevonulásról; ez utalás 1919-re, amikor - francia bátorításra Románia hadserege kiemelkedő szerepet játszott Kun Béla és a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésében, mely rendszernek a kommunizmus magyarországi létrehozása volt a célja. De ezeket a publikációkat én nem veszem nagyon komolyan; miként másoknak sem kellene túl komolyan venniük egyes hangokat, melyek nem is annyira Magyarországon, hanem mondjuk DélAmerikában élő néhány idős magyar úr szájából hangzanak el, Erdély visszafoglalásáról lármázva. Ha valakiknek nem volna elegendő, amit a jelenlegi határok szentnek tekintéséről mondottunk és mondunk, akkor csak számoljanak: Magyarország lakosságának létszáma fele a Romániáénak, és a hadserege sokkal kisebb, mint a román hadsereg; már csak ennek alapján is nemcsak felelőtlenség, hanem őrültség is lenne Magyarország ré188