Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLTAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása Norvégia Külügyi Intézetében

Engedjék meg, hogy rátérjek külpolitikai és biztonsági problémákra! Két-három évvel ezelőtt, amikor úgy tűnt, hogy a keletinyugati konfliktus a végéhez ér, voltak olyan megjegyzések, hogy "a történelem véget ért", s a jövő talán egy kissé unalmas lesz; nem lesznek nagy politikai ügyek, a népek és politikusok csak halászati jogokról fognak vitatkozni, és így tovább. Azt hiszem, alaptalan az az aggály, hogy a történelem véget ér; ettől igen távol vagyunk. Egyébkánt más megjegyzések pedig éppen ennek ellenkezőjét hangsúlyozták, tudniillik hogy a történelem nemhogy véget nem ér, hanem megismétlődik. Közép- és Kelet-Európában nemcsak történészek, hanem egyszerű emberek is visszaemlékezhetnek olyan korra, amikor a térség nemzeti konfliktusok melegágya volt. Ma új konfliktusok keletkeznek nemzetek között, vagy egy országban élő népek között, legyen az föderális vagy egyközpontú. Jelentős számban élnek emberek - tízmilliók -, akik nem a többségi nemzethez, hanem nemzeti kisebbséghez tartoznak. Vannak akik úgy látják, most hogy a Szovjetunió nyomása megszűnt, új nemzeti vagy nemzetiségi konfliktusok inkább lehetségesek. Vannak akik azon elmélkednek, hogy talán nem is volt végül is oly rossz, amikor ezek az országok a Szovjetunióhoz voltak biztonságosan láncolva a vasfüggöny mögött. Hogy mást ne említsünk: például nem volt menekültkérdés. A berlini falnál és másutt az őrök biztosították, hogy Nyugat-Európában az emberek viszonylagos szabadságban és jómódban élhettek. Gyakran ugyanezek azt mondták, meglehet, hogy a Szovjetunió kemény gazda, de rakoncátlan gyerekek mellé végül is kell legyen egy nagy fivér vagy nevelőapa. Néhány évvel ezelőtt egy amerikai politikai tanácsadó azt mondta nekünk: maradjunk nyugton, és építsünk ki - az ő szóhasználata szerint - szenes (organic) kapcsolatot a Szovjetunióval, hogy ily módon kapjunk korlátozott mértékű szabadságot. Nos, visszatérve az eredeti kérdésre: van-e az új demokráciák kialakulásával valódi veszélye új konfliktusoknak? Említettem, a világ e részének sajátságos a történelme. 171