Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990
II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása az Európa Tanács Észak-Dél Centrumának Budapesten megrendezett konferenciáján
A kelet- és közép-európai országok hosszú időn át szenvedtek a valódi nemzeti szuverenitás hiánya miatt. Olyan fajta függőségben éltek, amely minden kétséget kizáróan megbénította ezeknek a nemzeteknek az energiáit. Természetes, hogy az alávetettség után ezek a nemzetek a szuverenitásuk teljes helyreállítását kívánták. Mindazonáltal a szuverenitás nem végső cél. Véleményem szerint a szuverenitás teljes helyreállítása a kezdeti cél kell legyen, mert csak ennek megvalósulása után kerülhet sor nemzetközi kooperációra, aminek gyakorlásához egy nemzet a szuverenitása bizonyos elemeiről persze önként lemondhat. A jelzett együttműködés sem akárhol, hanem kizárólag olyan hagyományos szervezetek keretében valósulhat meg, amilyen az Egyesült Nemzetek Szervezete, vagy más újabb politikai és gazdasági szervezetek, amilyen az Európai Gazdasági Közösség és más nem-európai jelentősebb szervezetek. A fő, hogy integrálódjunk és együttműködjünk mind nemzeti, mind nemzetközi szinteken. De az így létrejövő kapcsolat és függőség csak azután valósulhat meg, ha már az érdekelt államok szuverenitása megvan vagy helyreállt. Egy ide kapcsolódó további kérdés az, hogy mindaz amit az elmúlt évben elértünk s a problémák melyekkel szembe kellett néznünk, egyértelműen jelzik a nemzetközi szolidaritás szükségességét. A Kelet- és Közép-Európában bekövetkezett változásokat nagy mértékben segítette nem csupán a nyugat-európai vagy észak-amerikai, hanem a más térségekbeli demokratikus rendszerek által nyújtott támogatás. Az ilyen jellegű segítségnyújtásra a jövőben is szüksége lesz a világnak, nemcsak nekünk, hanem a világ minden országának is. A nemzeti és a regionális problémák megoldásának ezt a módját ki kell terjeszteni a világ minden részére; ez az a kérdés, amely kellő figyelemben részesült az Önök konferenciáján, és amelyben - bizonyos vagyok benne - teljes az Önök egyetértése. Csak úgy élhetünk békében akár Európában, akár avilág többi részében, ha a nagy egyenlőtlenségek fokozatosan megszűnnek. Szeretnék egy fontos kérdést érinteni, amely felmerült a konferencia vitájában is. Világszerte általánosan üdvözölték a múlt évben térségünkben bekövetkezett változásokat, az egypárti állami diktatúrák összeomlását. A Kelet- és Közép-Európába visszatért politikai pluralizmus és demokrácia fölötti öröm kifejeződése után azonban rövidesen olyan vélekedések kezdtek megfogalmazódni sajtóban és nemzetközi közvéleményben, melyek azt sugallták, hogy a kelet-európai változások elterelhetik a figyelmet a Dél problémáiról. A nyilvánvaló társadalmi 345
