Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása az Európa Tanács Észak-Dél Centrumának Budapesten megrendezett konferenciáján

szükségletek a politikai változások mellett gazdasági átalakulást is igényelnek; az említett vélekedések szerint a tervutasításos gazdaságirányításról a piacgazdaságra való sikeres átmenet ezért eltereli a figyelmet és elvonja az erőforrásokat a Déltől, a harmadik-világbeli országoktól Kelet-Európára. Tudatában vagyunk annak, hogy a rendelkezésre álló és elosztható erőforrások végesek. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ezek az aggodalmak megalapozatlanok vagy hamisnak bizonyulnak. Több okból is mondhatom ezt; nemcsak mert magunk is tudatában vagyunk a globális megközelítés szükségességének, hanem mert ha szélesebb perspektívában nézzük a térségünkbeli változásokat, arra a következtetésre jutunk, hogy azok kétségkívül inkább erősítik, semmint hátráltatják az Észak-Dél problémák megoldását, mégpedig a következők miatt. Szeretnék utalni egy nyilvánvaló, de időnkint még mindig elfelejtődő politikai tapasztalatra. Az elmúlt harminc évben uralkodó bipoláris világrendszer nem járult hozzá a Dél, a harmadik világ problémáinak a megoldásához; ellenkezőleg, inkább alkalmat teremtett néhány ország vagy néhány diktátor számára, hogy kijátssza egyik felet a másik ellen; bizonyos országok könnyen megtehették ezt. Más szóval, megpróbálták igénybe venni vagy az Egyesült Államok, vagy a Szovjetunió segítségét; még általánosabban szólva vagy a Nyugat, vagy a Kelet támogatását; többnyire egyéni célokra és törekvésekre, hogy támogassák vagy fenntartsák elnyomó rendszereiket az egyik vagy a másik szuperhatalomra támaszkodás révén. Úgy vélem, ma már ezeknek a diktátorocskáknak a lehetőségei megszűntek. A keleti-nyugati feszültség fokozatos - talán teljes - felszámolása egyértelműen megerősíti az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A próba természetesen még előttünk áll. De a Perzsa-öbölbeli válsággal foglalkozó új magatartás arra utal, hogy új potenciális lehetőségek teremtődnek az Egyesült Nemzetek Szervezete számára, amelyek révén abban a szellemben cselekedhet, ami vezérelvként szolgált a szervezet létrehozásakor a második világháború végén, amikor a nemzetek közössége együtt lépett fel az agresszió megállítására, a törvény tekintélyének minden téren való helyreállítására, beleértve a nemzetközi kapcsolatokat is. Ugyanezt vonatkoztatom más, kevésbé nyilvánvaló problémákra is. Azt gondolom, hogy a Kelet-Európában bekövetkezett változások inkább hozzá fognak járulni, semmint hátráltatnák a Dél problémáira vonatkozó megoldások kidolgozását. 346