Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Jeszenszky Géza külügyminiszter előadása az Európa Tanács Észak-Dél Centrumának Budapesten megrendezett konferenciáján

megszüntetésének feladata, mint amilyen a világ más térségeiben. Ezért külön örömünkre szolgál az, hogy az Önök konferenciája nem kizárólag a gazdasági problémákra fordít figyelmet, hanem erőteljes érdeklődést tanúsít az emberi jogok, valamint egyéb politikai aspektusok iránt is; különösen örvendetes ez amiatt, hogy a világnak ebben a részében hosszú évtizedekig szenvedtünk a demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének hiánya következtében. Múltunk nemcsak annak szükségességéről győzte meg lakosságunkat, hogy foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel és hogy helyre kell állítani a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását nemzeti és európai szinten, hanem annak szükségességéről is, hogy világszinten ez történjék. Ezek a társadalmak erősebben elkötelezettek a demokrácia és az emberi jogok értékei mellett, mert meg voltak fosztva ezektől. Ezek a még igen közeli tapasztalatok - az én generációm tapasztalatai is - azt jelzik, hogy a gazdasági gondok orvoslása sem teljesen hatékony antidemokratikus környezetben, még ha egy diktatúra felvilágosultnak mondja is magát, vagy ha valóban törekszik is felvilágosult gyakorlatra. A problémák megoldása nem valósítható meg a lakosság egyetértése, támogatása és részvétele nélkül, következtésképpen nincs az a "felvilágosult despota rendszer", amelyik enélkül képes lenne megoldani a gazdasági vagy más problémákat bármelyik adott országban. Ez az az üzenet, amit Önök magukkal vihetnek országunkból. De úgy hiszem, fölösleges is ezt ismételgetni, mivel a kelet- és közép-európai diktatórikus rezsimek bukása nyilvánvalóvá tette mindezt minden ország előtt. Mégis: történélmünk talán bizonyos objektív tanulságként szolgálhat. Szeretném azt is megjegyezni, hogy mi Magyarországon és a szomszédaink is Kelet- és Közép-Európában jól megtanultuk, mi az értéke az együttműködésnek, és jól megtapasztaltuk annak hiányát. Az elmúlt három évtizedben az itt kialakult politikai tömbön belül sok szó esett a kölcsönös együttműködésről, ami ritkán valósult meg valóban politikai vagy gazdasági ügyekben. Egyfelől tehát megtanultuk, hogy puszta frázisok hangoztatása nem vezet eredményre, különösen ha azokat a vezetők csak hangoztatják, de nem alapulnak az országok alkotmányos és gyakorlati realitásain. Másfelől az országok kölcsönös egymásrautaltsága - akár gazdasági, politikai, kulturális vagy környezetvédelmi kérdésekben - egyértelmően világossá vált az elmúlt évtizedek során a kelet- és közép-európai társadalmak előtt. 344