Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - A Külügyminisztérium közleménye, szóvivője útján, a magyarromán kapcsolatokról

konzultációra, nem korrekt módon lépett fel. Az államtitkár e vádat kiterjesztette a hivatalos magyar politika egészére, beleértve a legmagasabb szintet is. Jóllehet Romulus Neagu úr a fentieket személyes véleményeként közölte, nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek a rendkívül súlyos rágalmak és vádaskodások a magyar-román kapcsolatok alakításában nagy szereppel bíró államtitkár, a román kormány tagja részéről hangzottak el, aki - nagykövetünk kérdésére - megerősítette: személyes véleményétől a magyar-román kapcsolatokkal foglalkozó kormánytagként nem tud eltekinteni; így az érzékelhetően kihat majd a hivatali tevékenységére is. Az elnöki üzenettel kapcsolatos tényekről - éppen azért, mert tényekről van szó - fölösleges szót ejteni. Érthetetlen azonban számunkra Neagu államtitkár azon állítása, hogy a magyar delegációvezető nem vitt magával üzenetet; hiszen nemcsak Göncz Árpád úr szóbeli üzenetét, hanem írásos dokumentumtervezeteket is átadott Iliescu elnöknek. Ami a magyar felet igazán megdöbbentette, az a román államtitkár megállapításainak durva hangneme, a szóhasználat, az egyértelmű rágalmak. Az a példátlan megnyilvánulás, hogy a román fél az üzenetátadással kapcsolatban hazugnak minősít egy magas rangú magyar diplomatát, az üzenet küldőjét is diszkreditálni kívánja. A magyar kormány a leghatározottabban visszautasítja Neagu államtitkár úr inszinuációit, a legfelső politikai szintre kiterjedő vádaskodásait. A Külügyminisztérium szóvivője az 1990. november 19-én közzétett nyilatkozatában tájékoztatást adott a november 15-17-ei magyarromán külügyi konzultáció lefolyásáról, a magyar fél szándékairól. A nyilatkozatban egyértelműen leszögeztük azt a román fél által is jól ismert tényt, hogy a tárgyalások sikere kizárólag a román félen múlott. A román kormány történelmi felelőssége, hogy a nemzetiségi kérdés kizárólagos belügyként kezelésével visszautasítja a Magyar Köztársaság együttműködési készségét ezen a téren. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen együttműködés nemcsak a Romániában élő nagy számú magyarság, de a Magyarországon élő román nemzetiség érdekeit is szolgálná, és hozzájárulna Európa stabilitásának erősítéséhez is. Sajnálatosnak tartjuk továbbá, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátus ügyében a román kormány diszkriminatív magatartást tanúsítva nem hajlandó a Ceausescu-diktatúra jogsértő cselekedetét korrigálni. 322