Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde Davosban (Svájc) a Világgazdasági Fórumon

nek kitüntető figyelmét Magyarország reformpolitikája és nemzetközi törekvései iránt. Köszönetet mondok Svájc kormányának és vendégszerető népének azért, hogy lehetőséget adtak a mostam találkozó megrendezéséhez. Genscher alkancellár úr szavait jó érzéssel és megnyugvással hallgattam. A gondolatai az együttműködésről összecsengenek a mi szándékainkkal is. Európa - Keleten és Nyugaton egyaránt - helyét keresi a gyorsan változó világban. Gyermekeink már a harmadik évezrednek tanulnak; most dől el, hogy mit visznek magukkal a XX. század tanulságaiból. Szembenállás vagy együttműködés, bizalmatlanság vagy bizalom, pusztító háborű vagy kölcsönös biztonság: ennek eldöntése a mi közös felelősségünk! Századunknak realitása az, hogy Európa népei a boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik. Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva, önmagukhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga a társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövőnek is törvénye. Ennek tiszteletben tartása az együttélésnek alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól elszigetelten az életüket; a sorsuk törvényszerűen összefonódik, együttműködésük meghatványozza az erőfeszítéseiket és azok eredményességét. Négy évtizede a katonai szembenállás, az ideológiai és politikai ellenségeskedés még fölülkerekedett a népek valódi érdekein és hosszú időre megosztotta Európát. Helsinki szelleme, az enyhülés felcsillantotta az európai együttműködés reménysugarát; népeink a kapcsolatteremtés feledhetetlen élményével gazdagodtak; mindennek a történelmi lehetőségét azonban jelentős mértékben még ezután kell kiaknáznunk. Tovább nem várhatunk. Az együttműködésnek nincsen értelmes alternatívája. Nem engedhetjük meg, hogy háború pusztítsa európai értékeinket, és hogy egy európai háború nyomán óhatatlanul nemcsak az európai, hanem az egész emberi kultúra értékei örökre eltűnjenek. De korszerű együttműködés hiányában pusztulás fenyegeti a természeti környezetünket is. Az összefogás közös gazdasági érdekünk is, hiszen népeink szellemi energiáinak együttes hasznosítása egész Európa eredményes helytállását segítheti a mai világ mind erőteljesebb gazdasági és tudományosműszaki versengésében. Igen, Hölgyeim és Uraim, Stefan Zweig szavaival szólva: Európa elérkezett új csillagórájához. A lehetőség és a szükségszerűség egyidejűleg adott. Az európai államoknak a jövőben is tiszteletben kell tartamuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború - tőlük idegen - törvényei. Szabad akaratukból választhatnak: együtt vagy egymás ellenében