Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde Davosban (Svájc) a Világgazdasági Fórumon

akarnak élni. Magyarként s európaiként hiszem, hogy az 1990-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműködés értékeinek kell jellemezniük. A közös Európa megteremtéséhez kétirányú út vezet. A feleknek nemcsak lehet, de kell is közeledniük egymáshoz abban a biztos tudatban, hogy ha nem is számíthatnak könnyű haladásra, de nem zsákutcában járnak. Ahhoz azonban, hogy járható legyen az út, új filozófiára, új gondolkodásra, a múlt negatívumaival való bátor szakításra van szükség. "A bálványimádókkal barátkozni és őket kímélni nem kell" - figyelmeztet a bibliai bölcsesség. Valóban, a közös érdekek és ne az ideológiai előitéietek, a józan ész és ne a bálványok vezéreljék cselekvésünket! Meggyőzőődésem, hogy a népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának is. Világunkat egyre inkább a kölcsönös függőség, az egymásrautaltság jellemzi. Az együttműködés felé haladunk, felszámolva mindent ami ezt zavarja, azaz a nemzeti önzést, a faji és vallási előítéleteket, őszintén remélem, hogy a szovjet-amerikai megértés és párbeszéd erősödésének örvendetes folyamata tartós marad. Ez Európának és az egész világnak egyaránt létszükséglete. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése már politikai és társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet minden bizonnyal sok pólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy a különböző térségek fejlődésében ez leküzdhetetlen gazdasági és technikai leszakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa gazdasági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. A polarizálódás ne eredményezze regionális hatalmi blokkok létrejöttét, az elkülönülést, mert az komoly kockázatot jelentene nemcsak a kívülrekedőkre, hanem az egyes csoportokra nézve is; a protekcionizmust, a gazdasági szembenállást, a bizonytalanságot növelné, és veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa az egyik fontos tényezője a stabil és kiegyensúlyozott nemzetközi viszonyoknak. Értékeit tiszteljük, őszintén kívánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése segítse a népeik boldogulását, és egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés még meglévő korlátainak a felszámolását. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e felszámolni az örökölt lemaradásukat, és minden tekintetben partnerévé válni Európának és más államoknak. Miért hiszem, hogy a kibontakozó megújulás megteremti ennek az esélyét? Azért, mert - vallom - a szocialista országoknak nincs más választásuk. Igazak Lucretius szavai: "...válságos időben kell megügyelni az embert, és csak balsorban látszik meg, hogy mi valóban". A szocializmus történelmi próba elé került; a felismerése óriási belső energiákat szabadít fel; erejét megsokszorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építkezik, és így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet peresztrojka és a szocialista or-