Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Közlemények Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének Csehszlovákiában 1989. október 11-én és 26-án tett munkalátogatásairól

Németh Miklós kifejtette: alapvetően nem közeledett a két kormány álláspontja a bősi-nagymarosi vízi erőmű ügyében, más területen azonban sikerült előbbre jutni. A tárgyalás eredményeként megállapodtak a diplomák kölcsönös elismeréséről szdld egyezményben, s ezt aláírták. Közeledtek az álláspontok több gazdasági egyezmény előkészítésében. Számbavették a forint és korona árfolyamügyét. Közel kerültek a megoldáshoz a felépítendő pozsonyi magyar kulturális intézet telekügyében. Az iparban, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a licencforgalomban kedvezően alakul az együttműködés. A bősi-nagymarosi beruházás ügyében a Csehszlovák fél továbbra is azon az állásponton van, hogy az erőműrendszert az eredeti formában kell megépíteni. A magyar fél kifejtette: a vízlépcső-rendszer üzembe állítása mindkét ország számára ökológiai szükséghelyzetet teremtene; ezt a kockázatot nem szabad vállalni. A magyar javaslat az, hogy ne készüljön el a nagymarosi erőmű, a bősi vízlépcsőt pedig csak alapüzemben működtessék. Ennek megfelelően szükséges a vízlépcsőrendszer építéséről megkötött 1977. évi megállapodás közös érdekeltségen alapuld módosítása. Ladislav Adamec kormányfő kifejtette: bár nincs okuk az 1977. évi szerződés módosítására, mégis megvizsgálnak minden ezzel kapcsolatos indítványt. 1989. október 26-án ismét munkatalálkozóra került sor - ezűttal Pozsonyban - Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Ladislav Adamec, Csehszlovákia kormányfője között. A megbeszélés után a két kormányfő tájékoztatta a sajtó képviselőit. Ezen a munkatalálkozón sem sikerült kompromisszumot elérni a bősi-nagymarosi vízi erőmű kérdésében. Németh Miklós kormányközi megállapodást kezdeményezett, amely tartalmazza a dunakiliti-rusovdi tározóra, a dunakiliti duzzasztóműre, a bősi vízi erőműre, az üzemvíz-csatornára és a Duna Nagymarosig terjedő szakaszára vonatkozó komplex vízminőség-védelmi, műszaki üzemeltetési, ökológiai garanciarendszert. Javasolta, hogy a tározd feltöltésének feltétele az említett egyezmény megkötése legyen. A csehszlovák fél erre hajlandónak mutatkozott, de nem fogadta el, hogy a csúcsra járatás kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének elhagyásával három-öt évig alapüzemmódban működjék az erőmű. Miután a tárgyalások nem vezettek eredményre, a magyar kormány annyit vállalt, hogy a csehszlovák javaslatot korrekten ismerteti az Országgyűlés ülésszakán. Ladislav Adamec hangsúlyozta: kormánya nagy figyelmet szentelt a közös erőmű építésének és igyekezett elébe menni a magyar kívánságoknak. Ezért a találkozón három megoldási variánst terjesztett elő, amelyeket azonban magyar részről elfogadhatatlannak tartottak. Kifejtette: kormánya nem lát okot az 1977. évi szerződés módosítására. A csehszlovák fél ragaszkodik a nagymarosi erőmű további építéséhez. Ha a közös műben érdekelt felek egyike most kiesik, Csehszlovákia egyedül folytatja a beruházást.