Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde az Interparlamentáris Unió budapesti konferenciáján

zetes elvi politikánk szerzett tekintélyt az országnak. Világosan látjuk: ma is a teljesítményünktől függ, hogy a világ eífogad-e minket partnernek vagy sem. Hiszem, hogy a saját értékeiben biztos, kezdeményezésekre kész, önbizalmában szilárd Magyarország megtalálja a boldogulását a nemzetek közösségében. Bízunk abban, hogy a nemzetközi élet eddigi kedvező változásai a jövőben is folytatódnak. Üdvözöljük a szovjet-amerikai viszony javulását, a keleti-nyugati párbeszéd bővülését. A magyar külpolitika a lehetőségeihez mérten azon lesz, hogy a kedvező folyamat a nemzetközi élet tartós és visszafordíthatatlan tendenciájává váljék. Külpolitikánk hagyományos értékei és a világ új követelményei alapján a fő törekvésünk: teljes nyitottság a világ felé. Az államközi kapcsolatokban nem ideológiai megfontolásokból, hanem a kor realitásaiból és nemzetünk érdekeiből indulunk ki. Tiszta elveink, megbecsülendő eszményeink vannak; azokról nem mondunk le; mint ahogyan másoktól sem kívánjuk, hogy feladják a saját értékeiket. Ma legfontosabb stratégiai érdekünk a világ tudományos-műszaki élvonalától való további leszakadásunk megállítása, a mielőbbi felzárkózás feltételeinek a megteremtése. Ehhez nem az elveinket kell föladni, hanem éppen azokat kell következetesen érvényesíteni. A társadalom által elismert és megbecsült alkotó munka, az emberi kezdeményezés felszabadítása, a tudás gyarapítása és hasznosítása a szocializmus legnemesebb célja. Politikai és gazdasági intézményeink átalakítása nemcsak a saját fejlődésünknek a feltétele, hanem egyúttal a csatlakozásnak a lehetőségét is kínálja a demokratikus nemzetek nagy családjához. A céljaink eléréséhez békére, biztonságra van szükségünk. Az új gondolkodás érvényesítésére törekszünk kül- és katonapohtikánkban is. A közelmúltban kilenc százalékkal csökkentettük a hadseregünk létszámát. Bízunk benne, hogy a nemzetközi élet kedvező alakulása nyomán belátható időn belül lehetővé válik a hadsereg további csökkentése, védelmi jellegének erősítése. A bécsi tárgyalások teljes jogú résztvevőjeként szorgalmazzuk az európai fegyveres erők és fegyverzetek mindkét fél számára elfogadható egyensúlyának a kialakítását a jelenleginél alacsonyabb szinten, az aszimmetriák leépítését, a külföldi csapatok kivonását. A szocialista országokkal új alapokra helyezett együttműködés hívei vagyunk. Az új minőségű kapcsolatok első jelei már érzékelhetőek. Perspetívában csak erre a szilárd háttérre támaszkodva lehetünk az európai és nemzetközi folyamatoknak megbecsült részesei. Ehhez ma a lehetőségeink jobbak, nem korlátoznak a háború utáni évek bizonytalanságai, mind kevesebb az ideológiai előítélet is. Az együttműködés korszerűsítéséhez világos elveink vannak. Mindannyiunk számára kötelezőek az államközi kapcsolatok Helsinkiben körvonalazódott elvei. Elengedhetetlen egymás önállóságának, teljes egyenjogúságának, egymás érdekeinek a tiszteletben tartása. Nemzeti döntéseinket annak a felelősségnek a tudatában kell meghoznunk, hogy bármit teszünk, az nemcsak a magunk, hanem más népek sorsát is befolyásolhatja. Nagyra értékeljük a szocialista országok viszonyát a magyarországi folyamatokhoz, a megértésüket köszönjük. Azon leszünk, hogy a stabilitás meg-