Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde az Interparlamentáris Unió budapesti konferenciáján

őrzésével és további fejlődésünkkel mi is elősegítsük és ne akadályozzuk barátaink gondjainak a megoldását. A megújulás útját minden ország a történelmi adottságai, sajátos nemzeti értékei alapján járja végig. A nemzeti önismeret és öntudat mai nagyszerű kibontakozása, a nemzeti sajátosságokra való építkezés a szocializmus megújulásának egyik legnagyobb tartaléka. Ugyanakkor a jövő a szocializmus világában is a sokoldalú együttműködésé, a nemzeteket összekötő intézményeké. A sorrend azonban csak egy lehet: a gazdasági alapok gazdagodása teremtheti meg a feltételeket a politikai együttműködés fejlesztéséhez. Magyarország ezért is híve a KGST stratégiai megújításának. A KGST-kapcsolatrendszer kölcsönös előnyeit meg kell őriznünk, de az érdekeltség megteremtésével, az áru- és pénzviszonyok alkalmazásával, a pénzügyi rendszer megváltoztatásával a kor színvonalára kell emelni. Tudjuk, hogy ehhez a nemzeti gazdaságok reformján és a nemzeti piacok fejlődésén át vezet az út. Nekünk politikusoknak az a kötelességünk, hogy bilaterális alapon - de ha szükséges, akár egyoldalúan is elősegítsük, hogy a nemzeti feltételek kibontakoztatásával a KGST megújulása elől is elhárítsuk az akadályokat. Meggyőződésünk szerint a KGST átalakulása csak akkor lesz sikeres, ha a világgazdaságba való erőteljes integrálódás talaján jön létre. A Magyar Népköztársaság tagja a Varsói Szerződésnek; s az marad mindaddig, amíg Európában katonai tömbök lesznek. Ugyanakkor partnerek vagyunk minden olyan törekvéshez, amely a katonai-politikai szövetségi rendszerek felszámolására irányul. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a Varsói Szerződés szervezetén belül tovább erősítsük a partneri viszonyt, a demokratikus együttműködési formákat; növekvő figyelmet szenteljünk az emberi jogok, a humanitárius kapcsolatok, a gazdasági növekedés és együttműködés, a környezetvédelem, az ökológiai biztonság f eladatainak. Határozottan síkra kell szállnunk a katonai tömbök közötti kapcsolatok fejlesztéséért, veszélycsökkentő és konzultációs mechanizmusok létrehozásáért, majd fokozatosan a tömbök egyidejű felszámolásáért. Csak az ilyen, az együttműködés és a nyitottság alapjain álló államközi kapcsolatrendszer vezethet el bennünket a "kard és pajzs" logikájának végleges meghaladásához. Külpolitikánk a jövőben sem mond le a Szovjetunióhoz fűződő korrekt viszony ápolásáról, szövetségünk megőrzéséről, együttműködésünk fejlesztéséről. Számunkra is nagy jelentősége van annak, hogy a reformot képviselő szovjet politika új lendületet ad mindazoknak, akik a korszerű és humánus szocializmusban látják a jövőt. Reformtörekvéseink szellemében a kétoldalú kapcolatokban is tovább kell lépnünk, utat nyitva a hatékonyabb együttműködési formák előtt. A többi szocialista országgal is tovább fejlődtek kapcsolataink az elmúlt időszakban. Különösen örvendetes, hogy - egy ország kivételével - a szomszédos államokkal magunk mögött tudtuk hagyni a múlt bénító örökségét, s a közös történelmi sors értékeire alapozva indultunk a magasabb szintű együttműködés felé.