Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Közlemény Németh Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának a Szovjetunióban tett látogatásáról - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának külpolitikai összefoglaló interjúja 1987 végén

gébe, vagy inkább a különállás mélyítésére törekedjenek. Fordulat itt sem történt. Nincs szó arról, hogy a betagozódást kifejezetten ösztönöznék, bár az együttműködési készség gazdsági területen is némileg erősödött, főleg Nyugat-Európa részéről. Viszszafogottabb ez az irányzat az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a decemberi csúcstalálkozó tanúsította, hogy a politikai akarat ott is változóban van. Terjed a széles körű együttélés és együttműködés szükségességének felismerése. Látványos fordulatokra itt sem számíthatunk, hiszen változatlanul érvényben vannak a nyugati gazdasági diszkriminációs intézkedések, az embargó, a COCOM-lista. Ez a gyakorlat pedig inkább a gazdasági-technikai feltartóztatást, mi több, elszigetelést, mintsem a kölcsönösen előnyösen együttműködést szolgálja. Bízunk abban, hogy ez változik, de tisztában vagyunk azzal, hogy rajtunk, szocialista országokon is sok múlik, nekünk is még nyitottabbaknak és együttműködőbbeknek kell lennünk. Kérdés: Az Októberi Forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai nemzetközi tanácskozáson szovjet részről újszerű megállapítások hangzottak el: nem lehet a világ fejlődését csak a két ellentétes társadalmi rendszer harcának szemszögéből szemlélni, s a világban végbemenő haladó változások nem tulajdoníthatók kizárólag a szocializmus érdemének. Milyen mértékben tükröznek e kijelentések stílusváltást, illetve mennyire tartalmi változások jelei? Válasz: A Szovjetunió belső társadalmi és politikai fejlődésével összefüggésben az elmúlt években mélyreható átalakítás megy végbe a szovjet külpolitikai szemléletben és stílusban is. Új politika nélkül, pusztán a módszerek változtatásával csak „tüneti kezelést" lehetne alkalmazni. Ugyanígy igaz az is, hogy az új irányvonalat csak gazdagabb, színesebb eszközökkel, a szovjet diplomáciát ma jellemző rugalmassággal, kompromisszumkészséggel lehet eredményesen megvalósítani. Az SZKP XXVII. kongresszusa új szemléletmódot tükrözött, új világképet fogalmazott meg. Az átfogó leszerelési programhoz, az Októberi Forradalom évfordulóján rendezett, példa nélkül álló nemzetközi találkozóhoz nagyjelentőségű felismeréseken keresztül vezetett az út. A legfontosabb: a világ országai olyannyira függenek egymástól , hogy létezésük egyetlen értelmes módja csak a békés együttélés és együttműködés lehet. Megmásíthatatlan realitás a kölcsönösen összefüggő és az ellentétek dacára is egységes egészet alkotó világ. Az átalakítás, a valóságos folyamatok elfogulatlan értékelésének jele annak hangsúlyozása is, hogy a Szovjetunió, sőt a szocialista országok együttesen sem képesek önmagukban megoldani a világ problámáit. A szocializmus példájával, tényleges eredményeivel természetesen befolyásolhatja a világfolyamatokat, de a fegyverkezés veszélyei, a globális problémák a népek, az országok együttműködését, összefogását követelik meg. Ebben nélkülözhetetlen partnerek a tőkésországok, amelyek hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki erővel és lehetőségekkel, valamint jelentős politikai tartalékkal rendelkeznek. A mai egyre összetettebb világban az államok mellett maguk a népek, a társadalmi mozgalmak is fontos szerephez jutnak. Az e törekvések jegyében megvalósuló szovjet külpolitikai lépéseket, mindenekelőtt a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeit, a világ az új külpolitika első nagy sikereként is értékelte.