Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - November - Pál Lénárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde a rádióban és a televízióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján

alul kellett — és kell — maradnia minden haladásellenes erőnek. November 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliókban rejlő történelemalakító cselekvőkészséget, az ember szüntelenül jobbra törő prométheuszi lényegét is ünnepeljük. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom olyan fordulatot hozott a világ történelmében, amely meghatározta a világíéjlődés fő irányát. Feltartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette: a kapitalizmus felváltását új szocialista társadalmi-gazdasági formációval. A szovjet nép — a marxizmus-leninizmus eszméit valóra váltó szocialista fejlődés révén — az emberiség sorsának, a huszadik századi haladás ügyének meghatározó, alakító erejévé vált. A polgárháború, az intervenció kemény próbatételeit leküzdve, az új szovjet állam a társadalmi és gazdasági fejlődés terén elért eredményeivel példát mutatott, és harcaihoz biztos fedezetet nyújtott a világ progresszív mozgalmainak, a szocializmus, a kommunizmus nemzetközi harcosainak. Döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. Ezt a világon egyetlen humánusan gondolkodó ember sem feledheti: a történelmi emlékezet örökre megőrzi a Vörös Hadsereg hősi helytállását. A második világháború után a Szovjetunió — gazdasági és katonai potenciáljának jelentékeny mértékű fejlesztésével — hatékonyan el tudta hárítani a háború újabb, a korábbiaknál még borzalmasabb pusztítással fenyegető veszedelmeit. Napjainkban, amikor a béke fenyegetettsége, az atomháború rettenete, az imperializmus szélsőséges körei által kikényszerített fegyverkezés, a nemzetközi feszültségek hullámmozgása aggodalommal, fokozódó nyugtalansággal tölti el Földünk minden felelősen gondolkodó emberét, akkor nagy nyomatékkal kell emlékeztetnünk arra, hogy az októberi forradalom egyik legfontosabb vívmánya, maradandó érvényű dokumentuma a békéről hozott történelmi súlyú Dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is töretlenül, következetesen vállalja október örökségét, a béke állhatatos védelmezését. A szüntelenül megújított tárgyalási készség, a bőséggel sorjázó fegyverkorlátozási javaslatok bárkit meggyőzhetnek arról, hogy a szocial izmusnak lényege a népek közötti béke akarása. A világ jelenbeli gondjainak, konfliktusainak megoldásához — Ajtmatovnak, a híres szovjet írónak a szavait idézve — egyfajta , ,planetáris tudatra", vagyis az egész emberi nem sorsáért, holnapjáért felelősséget érző magatartásra van szükség. A Szovjetunió külpolitikája erről a felelősségről tanúskodik. Folytonos tehát a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, a lenini párt célkitűzéseihez hű, a szocializmus eszméinek, értékeinek lényegéből fakadó történelmi küldetés teljesítése — az egész emberiség jövője érdekében. Ezért vált a Szovjetunió az elnyomott népek és a jóakaratú emberek reménycsillagává. Természetesen, a szocializmus fejlődése sem volt mentes az ellentmondásoktól, a megtorpanásoktól, a torzulásoktól. De közvetve az is a szocializmus erejét, történelmi szükségszerűségét bizonyítja, hogy eddigi — históriai léptékkel mérve még viszonylagosan rövid — útja során mindig képes volt a korrekcióra, önmaga megújítására, a saját eredendő elveihez szabott továbbhaladásra. Folyvást csalatkozniuk kellett tehát azok-