Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - November - Pál Lénárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde a rádióban és a televízióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján

nak, akik úgy vélték, hogy a szocializmus felélte belső tartalékait, kimerítette lehetőségeit; akik azt hangoztatták, hogy az átmeneti torzulásokkal elveszejtette távlatait. A kitűzött nagy, történelmi célok megvalósításához, természetesen, hosszú fejlődési folyamatra van szükség, ezt szem elől téveszteni önáltatás volna. De annyit határozottan állíthatunk: a szocializmusnak van átgondolt, stratégiai érvényű válasza, perspektívákat adó, mozgósító hatású programja az emberiség jelenlegi nagy kérdéseinek megoldására. Ezt bizonyítja a Szovjetunió Kommunista Pártja újjászerkesztett programjának most közzétett tervezete is, amely az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján előirányozza a szocializmus tervszerű és mindenoldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a program a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem nagy programja. A szocialista világrendszer kialakulása, amelyben a Szovjetunió létének és internacionalista segítségének kulcsszerepe volt, azt is világosan megmutatta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelemformáló eseményei nem kivételszerűek, nem az egyedi körülmények véletlenszerű összjátékaként alakultak, hanem bennük a történelmi-társadalmi fejlődés Marx, Engels és Lenin által fölismert törvényszerűségei fejeződtek ki. A szocialista átalakulás szovjetunióbeli útja egyetemes tanulságokat kínál, ezeket azonban valamennyi szocialista országnak a maga történelmi hagyományaihoz, sajátosságaihoz szabottan kell — mégpedig alkotó módon — felhasználni. A saját gondjainkat nekünk kell megoldani: vívmányainkat — másfelől — nem szabad valamiféle korlátlanul alkalmazható modell eredményének tekinteni. Az előttünk álló nem csekély nehézségek leküzdésében, céljaink valóra váltásában mindenekelőtt a saját erőnkre kell támaszkodnunk, de közben éreznünk kell és érezzük is, hogy a szocialista országok közösségét összekötő sokoldalú politikai-gazdaságikulturális és társadalmi kapcsolatok munkánkhoz nélkülözhetetlen, nagy értékű hozzájárulást jelentenek. Ezek között a kapcsolatok között megkülönböztetett jelentősége van a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunknak. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozatát idézve: „Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar-szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. Pártjainkat, országainkat, népeinket összekapcsolja az elvek, az alapvető célok és az érdekek azonossága, összekötik a proletár internacionalizmus és a barátság erős szálai." Napjainkban nálunk — és a szocialista országok többségében is — a gazdaság fejlesztésére, hatékonyságának növelésére, társadalmi céljaink valóra váltásának anyagi feltételeire összpontosult leginkább a figyelem. Egyik fő — most talán a legfőbb — feladatunk a továbblépésünkhöz nélkülözhetetlen tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a szocialista közösség országaiban rejlő szellemi alkotó erő minél hatékonyabb kihasználása. Olyan korszakban élünk, amelyben minden erőforrás