Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének beszéde Havannában, a X. szakszervezeti világkongresszuson

maguk is „számoljanak utána", tárják fel a további tennivalókat, tagságuk tapasztalataira támaszkodva legyen saját véleményük. Merjenek intézményesen kételkedni az állami szervek ajánlásaiban. A szakszervezeti mozgalom semmilyen véleményt nem fogadhat el megfellebbezhetetlennek, de önmagát sem tarthatja tévedhetetlennek. A megalapozott önmérséklet, a realitásokat számba vevő érdekképviselet, természetesen, nem jelentheti azt, hogy a szakszervezetek kevesebbet igényeljenek a lehetségesnél. Az önállótlanság, a kritikátlanság, az engedékenység - a szocializmusban is aláássa a szakszervezetek tekintélyét és vonzerejét. A szakszervezteknek védeniük kell a munkásosztályt saját államának bürokratikus kinövései ellen. De ugyanakkor védeniük kell a munkásállamot is az ösztönös, irreális követelésekkel szemben. A szakszervezetek sem az egyik, sem a másik feladatot néni hanyagolhatják el. Ha nem védi a dolgozók érdekeit, akkor azok nem lesznek kellőképpen érdekeltek a szocializmus építésében. Ha pedig nem védik a szocialista államhatalmat, akkor elvész a munkásérdekek tartós érvényesítésének lehetősége. A szocialista kormányzat és a helyi gazdasági vezetés sokszor leszűkíti a szakszervezet szerepét, és csak helyeslést, támogatást, mozgósítást vár tőle. Ez hibás gyakorlat. Vagy részesei a szocialista hatalomnak a szakszervezetek, és akkor a szocialista eszmékhez hü, kipróbált vezetők irányításával képesek növelni a szocializmus befolyását a tömegek között, - vagy pedig fokozatosan önállótlan látszatszervezetté, hatáskör nélküli intézménnyé sorvadnak. Ezt történelmi példák bizonyítják, legutóbb a lengyelországi események. Ha egy szocialista országban a szakszervezet nem komoly társadalmi tényező, ha csak arra van kárhoztatva, hogy kiszolgálja a vezetést, nincs lehetősége a politika alakítására, akkor ott komoly veszélybe kerül a szocializmus. Tudomásul kell venni: nincs harmonikus társadalmi fejlődés kiegyensúlyozott szakszervezeti tevékenység nélkül. Minél bonyolultabb feladatokat kell megoldani a szocialista építésben, annál nélkülözhetetlenebb, hogy a szakszervezeteknek világos, önálló, ne pedig másokét gépiesen visszhangzó véleményük legyen, és küzdjenek azért, hogy tagjaik érdekei, nézetei beépüljenek a társadalom gazdasági és politikai programjába. A legtöbb megoldatlan gond az érdekvédelmi funkció érvényesítésében jelentkezik. Pedig a munkásosztály szemében éppen az érdekvédelmi működés magas színvonalú megvalósítása igazolja ma is a szakszervezetek történelmi létjogosultságát. Szocialista viszonyok között akkor tesz eleget a szakszervezeti mozgalom a tömegek által vele szemben támasztott igényeknek, ha a társadalom intézményrendszerében működő más szervezetekkel együtt megtalálják az adott körülmények és lehetőségek között a legjobb megoldásokat, és a legtöbb eredményt érik el a munkások, a dolgozók javára. A jelenlegi bonyolult feladatok teljesítéséhez a szakszervezetek összefogására van szükség. A szakszervezetek között azonban napjainkban társadalmi súlyuk, lehető-