Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1981

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Puja Frigyes külügyminiszter beszámolója az Országgyűlés téli ülésszakán

nukleáris fegyvert eltávolítanának az európai térségből, s atomfegyvermentes övezetté válna egész Európa. Ismeretes ezzel kapcsolatban a Szovjetunió álláspontja is: kész kötelezettséget vállalni arra, hogy semmilyen körülmények között sem alkalmaz atomfegyvert azon országok ellen, amelyek tagjai lesznek az atomfegyvermentes övezetnek, s nem gyártanak, nem szereznek be mástól és nem tárolnak atomfegyvert. Kedvező lenne, ha ehhez hasonló állásfoglalás hangzana el a nukleáris fegyverrel rendelkező többi hatalom részéről is. 1973 óta, immár nyolc éve folynak Bécsben a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások. A résztvevő szocialista országok azzal az elhatározással ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy az egyenlő biztonság elve alapján mielőbb megállapodást kössenek. Szocialista javaslatokban nem is volt hiány, ám azokat a NATO-országok sorra-rendre elutasították. A szocialista országokat nem lehet azzal vádolni Bécsben, hogy nem elég rugalmasak és nem készek a kompromisszumra, hiszen elfogadták a NATO-országok által előterjesztett javaslatok nagyobb részét. A Szovjetunió a tárgyalások előrehaladása érdekében egyoldalú gesztust is tett: visszavont a Német Demokratikus Köztársaságból 20.000 katonát és 1000 harckocsit. Mégis, mintha semmi sem történt volna, hiszen a NATO-országok húzzák-halasztják a megállapodást. Nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a NATO-államok Bécsben nem akarnak egyenjogú megállapodást, ott is egyoldalú előnyökre törekszenek. A Magyar Népköztársaság mindig nagy figyelmet szentelt az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. A helsinki értekezlet kezdeményezői között voltunk s Kormányunk nem keveset tett azért, hogy a helsinki Záróokmány elvei és ajánlásai alapján országunk bővítse a kapcsolatait az aláíró országokkal. Ezen törekvéseink eredményei közismertek. Természetes, hogy az 1980 őszén megkezdődött madridi találkozótól is előrehaladást vártunk a béke és a biztonság megszüárdítása terén. Nem kis csalódást keltett bennünk az, hogy egyes nyugati delegátusok — a konstruktív, gyümölcsöző, előrevivő tevékenységgel szemben — elsőbbséget adtak a szocialista országok ellen irányuló rágalmazásnak. A helsinki folyamat erejét mutatja, hogy a találkozó, a nyüvánvalóan hátráltató tevékenység ellenére is, eredményeket ért el; mintegy 80 százalékban megfogalmazta a kiadásra tervezett záródokumentum szövegét. Természetesen maradtak még problémák, közöttük igen fontosak, amelyeknek megoldása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni. A találkozó eddigi legfontosabb eredményének azt tartjuk, hogy sikerült elfogadtatni minden résztvevővel: a nem távoli jövőben meg kell szervezni az európai katonai enyhülési s leszerelési konferenciát, amely bizalomerősítő intézkedésekkel és más, a katonai enyhülést elősegítő kérdésekkel foglalkozna. A konferencia létrehozása érdekében a Szovjetunió nagyvonalú gesztust tett: a helsinki Záróokmányban megjelölt 250 kilométer helyett egész európai területére hajlandó kiterjeszteni a bizalomerősítő intézkedések hatályát. Csak természetes, hogy egy ilyen jelentős