Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Le Monde c. francia lap számára

magyar népgazdaság lényegét az alapvető termelési eszközök állami és szövetkezeti tulajdona, működését a szocialista tervgazdálkodás határozza meg, s ezt szolgálja a tizenegy évvel ezelőtt bevezetett új gazdaságirányítási rendszer. Ez az irányítási rendszer az ország szükségleteinek megfelelően működik, eredményeinket azonban mindenekelőtt népünk odaadó munkájának, továbbá a megfelelő nemzetközi háttérnek, annak köszönhetjük, hogy támaszkodhatunk a KGST tagállamaival kialakult széles körű együttműködésre. Gazdaságirányítási rendszerünk jelentősége elsősorban az, hogy rugalmasabban segíti a szociaUsta tervgazdálkodást. A korábbinál jobb összhangot teremtett a gazdasági folyamatok hatékony, központi irányítása és a vállalatok önállósága, felelőssége, anyagi érdekeltsége között, ösztönözte a kezdeményezőkészséget, a vállalkozói kedvet, és új alkotó energiákat szabadított fel. Annak érdekében, hogy ezek a pozitív hatások a jövőben is érvényesüljenek, a gazdaságirányítási rendszert az új feltételeknek, követelményeknek megfelelően folyamatosan korszerűsítjük. A gazdaságirányítás rendszerét minden szocialista ország helyzetének és céljainak megfelelően alakítja. A miénk is természetesen saját népgazdaságunk adottságaihoz alkalmazkodik. Közismert, hogy Magyarország viszonylag szegény nyersanyagokban és energiahordozókban, ugyanakkor kedvezőek lehetőségeink bizonyos iparágak, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéséhez, s a külkereskedelemnek jelentős szerepe van gazdasági életünkben. Mi a hazai feltételeinkből indulunk ki, a számunkra megfelelő megoldásokat keressük, és ennélfogva természetes, hogy a magunk viszonyaira kialakított irányítási rendszerünket soha nem tekintettük modellnek más országok számára. — Az új gazdasági mechanizmusnak az egyik célja, hogy elérjenek egy valóságosabb árrendszert, ami adott időpontban megkönnyítené a konvertibilitásra való áttérést. Nem tart Ön attól, hogy azok az elkerülhetetlen áremelkedések, amelyeket országon belül ez a politika maga után vonna, új társadalmi igazságtalanságok forrásává válnak? — Az árrendszer szocialista viszonyok között is a gazdasági élet fontos szabályozó eszköze. Ezért mi már jó néhány éve és folyamatosan úgy alakítjuk, hogy jobban szolgálja gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását mind népgazdasági méretben, mind a vállalatoknál. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy a termelői és a fogyasztói árak hitelesebben tükrözzék a valóságos ráfordításokat, segítsék elő a racionális gazdasági döntéseket. Mint szocialista ország, az ár- és bérrendszer fejlesztésénél is a dolgozó ember érdekét tartjuk szem előtt. Arra törekszünk, hogy a bérek a végzett munkával arányosak legyenek, a jó munka az eddiginél jobban meg legyen fizetve. A társadalmi igazságosság érvényesül abban is, hogy szociálpolitikai intézkedésekkel mérsékeljük a családok közötti jövedelemkülönbségeket. Vannak és lesznek olyan áruk és szolgáltatások — néhány alapvető élelmiszer, közlekedés, gyermekruházat, oktatás, művelődés —, amelyeket államilag tartósan támogatunk, mert azt akarjuk, hogy azokhoz a társadalom legszélesebb körei jövedelmi viszonyaiktól jórészt függetlenül hozzájuthassanak.