Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a New York Times c. lap számára

szerű államok békés egymás mellett élésének biztosításához, a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a béke megvédéséhez. Az európai kommunista és munkáspártok azt tartják, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése teremti a legkedvezőbb feltételeket ahhoz, hogy meg lehessen oldani az egyes országok égető társadalmi kérdéseit és az emberiség legnagyobb sorskérdéseit: az energia- és nyersanyagellátás problémáit, a fejlődő országok sokoldalú megsegítését, az országok gazdasági együttműködését, az éhségzónák felszámolását, a környezetvédelmet, a leszerelést és a béke megőrzését. Ha a jelenleginél több európai országban lenne kommunista párt kormányon, az a népek közeledését, az országok sokoldalú kapcsolatainak fejlődését szolgálná, s nagyobb figyelmet kapnának, és annál közelebb jutnának a megoldáshoz az emberiség nagy közös problémái. — Hogyan látja ön ma az Egyesült Államokkal való kapcsolataikat, és milyen fejlődésre számít a jövőben? Milyen lényeges problémák vannak a két ország között? Hogyan lehet megoldani őket? — Kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal ma alapvetően rendezettnek tartom. Ez annak az eredménye, hogy megoldottuk a kapcsolatok fejlődését akadályozó problémákat. Az elmúlt évek során rendeztük a függő pénzügyi kérdéseket, az amerikai nép visszaszolgáltatta népünknek ezeréves államiságunk történelmi jelképét, a magyar koronát és a koronázási ékszereket. Már korábban megkötöttük az államközi kulturális, oktatási és műszaki-tudományos egyezményt, s legutóbb kereskedelmi megállapodást irtunk alá. A közelmúlt napokban az amerikai képviselőház jóváhagyta az Egyesült Államok és Magyarország kereskedelmi kapcsolatairól aláírt megállapodást. Hátravan még a szenátus döntése. Ezen egyezmény törvényhozói jóváhagyásával elhárulnának a még fennálló akadályok a megkülönböztetésektől mentes, kölcsönösen előnyös magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok útjából. Ami a jövőt illeti, optimisták vagyunk. A két ország — a nagy földrajzi távolság, az eltérő méretek, a társadalmi rendszerben fennálló és más különbségek miatt — természetesen nem hozható azonos nevezőre. Ennek ellenére az a véleményem, hogy megvannak gazdasági, politikai, műszakitudományos, kulturális kapcsolataink fejlesztésének reális, jó lehetőségei. Népeink nem táplálnak ellenséges érzelmeket egymás iránt, a megkötött egyezmények jó keretet biztosítanak az együttműködéshez, s bízom abban, hogy ezt mindkét fél kölcsönös előnyére hasznosítjuk is. A lényeg, hogy mindkét oldalról arra összpontosítsuk a figyelmünket, ami együttes erőfeszítést igényel. Gondolok például a gyakorlatilag már kialakított együttműködési keretek tartalommal való megtöltésére gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren egyaránt. Az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmünk jelenleg a magyar külkereskedelem összvolumenének mindössze 2 százalékát, az összes kapitalista országgal lebonyolított külkereskedelmünknek mintegy 4 százalékát teszi ki. Véleményünk szerint nemcsak a kereskedelmi, hanem a termelési együttműködés bővítésére is volnának lehetőségek. Az eddigi tapasztalatok nem rosszak. Jó példaként említeném meg magyar és