Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a New York Times c. lap számára

az időjárástól függően, s ezért az ország lakossága és külföldi partnereink egyaránt bizton építhetnek rá, számolhatnak vele. — Melyek húszéves tapasztalatai Magyarország sajátos szocialista gazdaságáról? Melyek a kiemelkedő sikerek és az esetleges kudarcok? — A magyar népgazdaság sajátossága mindenekelőtt az, hogy a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista tervgazdálkodást folytatunk, és a termelés elsődleges és legfőbb célja a lakosság szükségleteinek kielégítése, életkörülményeinek rendszeres javítása. Az ön által sajátosnak nevezett gazdálkodás legfontosabb tapasztalata, hogy — bizonyos nemzetközi visszhangot keltett, immár tízéves — gazdaságirányítási rendszerünk jó összhangot tud teremteni egyrészt a szocialista állam központi gazdaságirányító tevékenysége és a vállalatok önállósága közt, másrészt az egész társadalom, a különböző társadalmi rétegek és az egyének érdekei között. Az utóbbi húsz év legnagyobb sikerét a gazdasági életben abban látom, hogy a magyar gazdaság alapjai egészségesek, szilárdak, a fejlődés egyenletes és visszaesésektől, nagyobb ingadozásoktól mentes volt. A nyersanyag és energia világpiaci árának elképesztő mértékű emelkedése, amely minket is súlyosan érintett, nem állította meg a gazdasági fejlődést, nem okozott munkanélküliséget, inflációt, devalvációt, sőt mind a termelés, mind népünk életszínvonala emelkedett ezekben az években is. Nemzeti jövedelmünk ma a háború előttinek öt és félszerese. Az ipar mintegy 12-szer annyit termel, mint 1945 előtt. Lakosságunk egy főre számítva ma több mint háromszor annyit fogyaszt, mint a második világháború előtti években. A bérek reálértéke ma 55—60 százalékkal magasabb, mint 1960-ban, a reáljövedelmek pedig több mint kétszeresére emelkedtek. A mezőgazdaságnak az 1960-as évek elején történt szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezetek kialakítása után modern nagyüzemi gazdálkodást hoztunk létre. Mezőgazdasági nagyüzemeink, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek — feleannyi munkaerővel — csaknem 80 százalékkal több nyersanyagot, élelmiszert adnak az országnak, mint a háború előtti Magyarország mezőgazdasága. A mezőgazdaság fejlődését jól mutatja, hogy az 1960-as évek elejéhez képest 1977-re a búzatermés 1 hektáron 18 mázsáról kereken 40 mázsára, a kukoricatermés 21 mázsáról 46 mázsára, az 1 főre jutó hústermelés 107 kilogrammról 179 kilogrammra emelkedett országos átlagban. Gazdálkodásunk sajátossága, hogy országunk közismerten szegény nyersanyagokban és energiában. Emiatt a magyar gazdaság fejlődésében meghatározó szerepe van a külkereskedelemnek, a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. 1977-ben a bruttó hazai termelésnek több mint 38 százalékát tette ki az export, ami majdnem kétszerese az 1960. évinek. Mindenekelőtt a Szovjetunióval, a KGST-országokkal fejlesztjük gazdasági együttműködésünket, de arra törekszünk, hogy erősödjenek gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal, s az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján a világ más országaival, közöttük a gazdaságilag fejlett tő-