Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a New York Times c. lap számára

késországokkal is. A nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználása véleményünk szerint egyaránt érdeke minden országnak, és elválaszthatatlan velejárója a két rendszer békés egymás mellett élésének. Ön kudarcok felől is érdeklődött. Fő gazdasági törekvéseinket nézve kudarcról nem tudnék beszélni, s ennek nem az őszinteség hiánya az oka, hanem az, hogy gazdasági fejlődésünket alapjában véve pozitívan értékeljük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sohasem tévedtünk vagy nincsenek nehézségeink, gondjaink. Így például mi is tévedtünk a prognózisban, és sok országhoz hasonlóan bennünket is váratlanul értek a nemzetközi gazdasági életben bekövetkezett kedvezőtlen változások, különösen a bennünket erősen sújtó nagyarányú áremelkedések. Voltak hibás gazdasági döntéseink is, amelyek a fejlődés egészét ugyan nem befolyásolták, de azért kárát láttuk. így például rossz távlati tervezés miatt csökkentettük a szénbányászatot, s erőltetett ütemben akartuk fokozni a szénhidrogének fogyasztását. Idejében észrevettük tévedésünket, és kijavítottuk. Vannak a gazdaság dinamikus fejlődésével együtt járó gondjaink is. így például a munkaerőhiány, ami nagy gondokat okoz. Mindezek ellenére meggyőződésünk, hogy a gazdaság fejlesztésében helyes úton járunk. A gazdasági élet minden területén jelentősen előrehaladunk az öröklött elmaradottság felszámolásában, és Magyarország, amely korábban erősen elmaradott volt, jelenleg már a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik, fokozatosan felzárkózik a fejlett országokhoz. Ez reális cél. — Az Ön véleménye szerint mi az értéke a helsinki megállapodásnak és a belgrádi konferenciának? — A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezletet az enyhülési folyamat szempontjából történelmi jelentőségű eseménynek értékeltük, és ez az álláspontunk azóta sem változott. A Záróokmány aláírásával lezárult egy nehéz, rendezetlen kérdésekkel és feszültségekkel terhes korszak az európai népek életében, tartósabb alapokra helyeződött a kontinens békéje és megnyílt az út a részt vevő 35 ország, az európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada együttműködésének sokirányú fejlesztése előtt. A megállapodás a józan értelem és a konstruktív tenni akarás győzelmét jelentette a hidegháborús időkben fennállott nagyfokú elzárkózás és bizalmatlanság felett. Mindez nemcsak az európai politikai légkör javulását segítette, hanem kedvező hatást gyakorolt a világ más térségeire is. A belgrádi találkozóval kapcsolatban sokféle nézet van. Mi úgy véljük, hogy ennek megítélésekor is a realitásokból kell kiindulnunk, és ezért meggyőződéssel mondhatjuk, hogy meghozta az adott helyzetben lehetséges eredményt. Arról természetesen még nem beszélhetünk, hogy már maradéktalanul érvényre jutottak volna a finn fővárosban született megállapodások. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy egy hosszú távra szóló, bonyolult program megvalósításának első lépéseinél tartunk, és még sok erőfeszítésre van szükség. A Magyar Népköztársaság, ahogy eddig, úgy a jövőben is kész részt vállalni ezekből az erőfeszítésekből.