Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Frankfurter Rundschau számára

Ami a dolog lényegét illeti: Nyugat-Európa népeiben erősödik a változás óhaja, a kommunista pártok pedig keresik az előrehaladásnak, a társadalom fejlődésének legjobb, a szocializmus felé vezető útját. Ez a kommunista pártoknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is. Minden pártnak kötelessége, hogy figyelembe vegye népe történelmi útjának tradícióit, az adott ország és társadalmának sajátosságait, s ugyanakkor a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. Ez nem „eurokommunizmus", ez mindig így volt, így van, s így lesz minden kommunista párt életében, dolgozzék bármely földrészen, bármely országban. Ûj a helyzetben — s ez sokakat idegesít is — a nyugat-európai forradalmi mozgalom fellendülése, a baloldal megerősödése. A magyar kommunisták ennek szívből örülnek, és szolidárisak azzal a harccal, amelyet a nyugat-európai kommunista pártok, a dolgozó tömegek érdekeit képviselve, a haladásért, a társadalmi átalakulásért vívnak. S ha már az olaszországi látogatásommal kapcsolatban tette fel a kérdést, hadd mondjam meg, hogy Luigi Longo és Enrico Berlinguer elvtársakkal, az Olasz Kommunista Párt vezetőivel történt találkozón kölcsönösen elégedetten állapíthattuk meg: a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt kapcsolatai zavartalanok, a két testvérpártot az internacionalizmus eszméje, a kölcsönös szolidaritás kapcsolja össze. — Magyar újságok elismerték a kommunizmus és a politikai pluralizmus összeegyeztethetőségét, jóllehet nem Magyarország számára. Az ön véleménye szerint ez nemcsak a hatalomra jutás szakaszára, hanem a hatalom változásának szakaszára is vonatkozna, oly módon, hogy a politikai pluralizmus rendszerében a kormányba jutott kommunista pártok elvesztett választás után kötelesek lennének visszaadni a kormányhatalmat? Hogyan lehetne ez összeegyeztethető a történelmi haladás képviseletére való igénnyel? — Mindenekelőtt a kérdés bevezető mondatához kapcsolódnék. Magyarországon 1945 után többpártrendszer volt. Aki ismeri hazánk történelmét, ezt bizonyára tudja, amint azt is. hogy történelmileg miképpen alakult ki nálunk az egypártrendszer. Tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy sem a szocializmusnak, sem a polgári demokráciának nem az egypárt-, a kétpárt- vagy a többpártrendszer a kritériuma. A felszabadulás előtti Magyarországon többpártrendszer volt. Ki állithatja, hogy ettől a Horthy-fasiszta rendszer demokratikus lett volna? A létrejött szocialista országok közül egyesekben egypártrendszer, másokban többpártrendszer van. Ez bizonyítja, hogy nem elvi, hanem a történelmi fejlődéstől függő gyakorlati, politikai kérdésről van itt szó ! A nyugat-európai országok pluralista politikai rendszerén belül a hatalomváltás módozatainak kérdésében nem mi, hanem az adott ország kommunista és más baloldali pártjai az illetékesek. Az elméletnek mindig a gyakorlat a próbája. Az Önök által feltételezett esetet megelőzi, ezért időszerűbb és izgalmasabb egy másik kérdés. Vajon a kormányhatalmat ma kézben tartó erők kötelességüknek tartják-e azt