Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Frankfurter Rundschau számára
elmélyítését szolgáló, a helsinki ajánlások megvalósítását célzó javaslatot tett az európai kapitalista államok kormányainak. Ismeretes, hogy végső soron minden államban a belpolitika határozza meg a külpolitikát. Ennek megfelelően nálunk sincs kétféle politika, belés külpolitikánk egységes. Belpolitikánk, szocialista építőmunkánk egyértelműen megköveteli a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását, az együttműködés fejlesztését valamennyi állammal és néppel. Aki tehát előítéletek nélkül kíván Magyarországgal megismerkedni, az könnyen meggyőződhet arról, hogy külpolitikánk, nemzetközi tevékenységünk szocialista rendszerünk lényegéből fakad, és teljes összhangban van építőmunkánk céljaival, nemzeti érdekeinkkel. Szövetségi elkötelezettségünk alapvető tartalma is az, hogy a szocialista országokkal szorosan együttműködve, kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen építőmunkánkhoz, a magyar nép felemelkedéséhez, nemzeti érdekeink maradéktalan érvényesítéséhez, s egyúttal szolgálja a népek egyetemes érdekeit. — A belgrádi előkészítő konferencia küszöbén a sokat emlegetett emberi jogokkal kapcsolatban ön is úgy érvelt, hogy a helsinki záróokmányt az abban foglalt három kosárral egy egységként kell kezelni. Azt jelenti-e ez, hogy a harmadik kosár kérdéseit illetően nagyobb közeledés csak úgy képzelhető el, ha egyidejűleg előrelépés történik a politikai biztonság és a gazdasági együttműködés terén? — Az eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyították, hogy a záróokmány egységes egészként való kezelése jelenti a korrekt, jó szándékú végrehajtás egyedüli útját, s nem az ellenkezője, egyes kérdések önkényes kiragadása vagy túlhangsúlyozása. Ügy véljük, hogy a záróokmány különböző részei szervesen összekapcsolódnak, és minden egyes rendelkezésének végrehajtására egyidejű és egyforma figyelmet kell fordítani. Az utóbbi évek tapasztalatai bizonyítják, hogy az államok közötti diplomáciai és politikai kapcsolatok normalizálása, a gazdasági kapcsolatok fejlődése maga után vonja a kulturális, a humanitárius kapcsolatok szélesedését anélkül, hogy ezt bárki feltételül szabná. Ilyen példa a Német Szövetségi Köztársasággal fennálló kapcsolatainkban is szép számmal akad. < Köztudomású, hogy magát a történelmi jelentőségű helsinki értekezletet is a hidegháborús légkör enyhülése, a bizalom jelentkezése, a 35 állam közeledési és megegyezési törekvése hozta létre. A tények azonban ma már azt is egyértelműen bizonyítják, hogy a záróokmány ajánlásainak végrehajtását döntő mértékben a politikai bizalom további erősödése, az államok közötti politikai kapcsolatok alakulása befolyásolja. Ugyanakkor a záróokmány állásfoglalásainak válogatás nélküli, korrekt teljesítése elősegíti a bizalom növelését is. — Némely más állammal ellentétben, Magyarország messzemenően mentes maradt a kifejezetten politikai disszidensség jelenségétől. Hogyan magyarázható ez a meglepő jelenség, tekintettel arra a bonyolult kiindulási helyzetre, amelyben ön a vezetést megkezdte?
