Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentuma (Berlin, 1976. június 29-30.). Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért

és fokozódik a többi demokratikus és monopóliumellenes erő harca is. Ez a harc a monopoltőke uralmának alapjai ellen irányul. A társadalom mind szélesebb rétegei ismerik fel annak történelmi szükségszerűségét, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társadalom váltsa fel, amely minden egyes nép akaratának megfelelően épül fel. A semleges államokban a néptömegek fokozzák erőfeszítésüket avégett, hogy jobban használják ki a semlegességi státusban rejlő lehetőségeket kontinensünk békéjének és biztonságának megerősítésére. A világ és Európa politikai légkörének javulását segítette és segíti valamennyi antiimperialista, antikolonialista és haladó erő harca. Mindezek a tényezők döntő jelentőségűek a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása, az országok aktív együttműködésének fejlesztése — a nukleáris világháborúval szemben az egyetlen alternatíva — szempontjából. Mindez új lehetőségeket teremt ahhoz, hogy a népek eredményesen küzdjenek a demokráciáért és a haladásért, az európai nemzetközi kapcsolatok további átalakulásáért az enyhülés szellemében. Mindez elősegíti, hogy növekedjék a szocializmus eszméinek hatása a társadalmi fejlődésre. A konferencia résztvevői méltatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a világbéke még egyáltalán nincs biztosítva, az enyhülés még nem szilárdult meg, s a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. A legveszélyesebb romboló kapacitású, rendkívül nagy fegyveres erők koncentrálása az európai földrészen, a fegyverkezési hajsza fokozása, mind nagyobb fegyverkészletek — köztük tömegpusztító fegyverek — felhalmozása, külföldi katonai támaszpontok és külföldi fegyveres erők fenntartása más államok területén, az imperialista nyomás és beavatkozás a belügyekbe: közvetlenül veszélyezteti a békét, a biztonságot és az államok együttműködését, akadályozza, hogy megvalósuljanak a népek törekvései a függetlenségre és a haladásra. Az imperializmus, a neokolonializmus politikája, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája a fő veszély továbbra is a békére, a népek függetlenségére és egyenjogúságára nézve. Ugyanakkor az egyenlőtlen gazdasági fejlődés, a nem egyenjogú gazdasági és politikai kapcsolatok feszültségek és konfliktusok forrásai, és nagymértékben akadályozzák a függetlenség kivívását és a társadalmi haladást. Az imperializmus lényege nem változott meg, pozíciói az erőviszonyok változásai következtében gyengültek. Ez abban nyilvánul meg, hogy sem a szocializmus történelmi vívmányait nem tudja semmissé tenni, sem pedig a haladó erők előnyomulását, a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmát feltartóztatni. Az imperialista rendszer nehézségei a kapitalista rendszer általános válságának további elmélyüléséből következnek. A válság kiterjed a kapitalista társadalom életének valamennyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai — területére, s az egyes országokban különböző formákban és mértékben nyilvánul meg. Különösen élesen mutatkoznak meg a mostani súlyos válság olyan jellemző vonásai, mint a krónikus infláció, a valutarendszer válsága, a termelőkapacitások fokozódó kihasználatlansága, a