Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1974

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszéde a nyíregyházi pártaktíván (Részletek)

lent, ha komolyan vesszük a dolgozók közvetlen tapasztalatait, észrevételeit, s hogy ez milyen nagy segítség a munka megjavításában. Eddig a munkásosztályról, társadalmunk vezető osztályáról beszéltem, s arról a politikáról, amellyel kapcsolatban mostanában gyakran használunk ilyen kifejezéseket: munkáspolitika, munkáskultúra, munkásérdek és hasonlók. Persze az sem lesz baj, hogy ha ritkábban használjuk majd ezeket a kifejezéseket, s a gyakorlatban többet teszünk a munkáspolitika, a munkásérdekek kifejezése, a munkások műveltségének elősegítése érdekében. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a munkáspolitika: szövetségi politika. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség szilárd: közös szocialista cél fűzi össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát, és a jövőben is állandó feladatunk lesz, hogy a munkásparaszt szövetséget szilárdítsuk és erősítsük. A szövetségi politika érvényes társadalmunk többi dolgozó rétegére is. Ezek közül elsősorban az értelmiséggel dolgozik kéz a kézben, összeforrottan, testvérként, szövetségben a munkásosztály. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocializmus megvalósításához az értelmiség mindennapi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. A másik oldalról viszont az értelmiséget mozgósító nagy célok csak a szocialista társadalomban valósulhatnak meg. A munkásosztály és az értelmiség politikai szövetségének ez az alapja. Ez a szövetségi politika — amelyet mi köznapi nyelven népfrontpolitikának is nevezünk — tartós és nagy távlatú politika. Egyben ez a szövetségi politika jelenti a párttagok és pártonkívüliek, a kommunisták és más világnézetűek politikai szövetségét a szocializmus építésében. Ilyen vonatkozásban az utóbbi években szintén fejlődtünk, előrehaladtunk. Sok társadalmi rendezvényen, ahol nemcsak kommunisták vannak jelen, tapasztalni, hogy pusztán a felszólalás alapján már nagyon nehéz megkülönböztetni a párttagot és a pártonkívülit, amikor közérdekű kérdésekről, a szocialista célok előmozdításáról esik szó. Ez nagy ereje a párt, a munkásosztály politikájának. Politikánk célja az, hogy a szocialista eszme, amely az egész nép boldogulását szolgálja és valósítja meg, a nemzet alkotásra képes összes erőit tömörítse. Ami a hivők és nem hivők között meglevő világnézeti különbségeket ÜV leti, erről az a véleményünk, hogy világnézeti kérdésekben csak érvekkel lehet győzni. A politikai harcban azonban számunkra teljesen közömbös, hogy ki hivő vagy nem hivő, ki milyen egyházhoz tartozik. Ha velünk tart, akkor szövetségesünk, ha szemben áll velünk, nem lehetünk elnézőek. A hivő ember vallásos érzékenységét tiszteletben tartjuk, nem sértjük meg, erre semmi szükség sincs. Ugyanakkor saját világnézetünket hirdetjük, terjesztjük, s nem hagyjuk szidalmazni és támadni. Ma Magyarországon a közös dolgokban, a szocialista építés alapvető, közös céljaiban jói egyet tudunk érteni a hivőkkel, az egyházakkal, az egyházak vezetőivel is. Ez így helyes. Az állam és az egyház közötti rendezett viszony nem önmagától, hanem kitartó munkával jött létre. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy lakás kell a hívőnek is, meg a nem hívőnek is, és természetes, hogy a la-