Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ-Közgyűlés 28. ülésszakán

ségesnek látták, hogy közbenjárjanak Santiagóban a chilei nép sok hazafiának sorsa érdekében. Ebben a nemzetközi légkörben szenvedi ma a chilei nép a zűrzavart, amelyet a merénylet idézett elő. A Magyar Népköztársaság kormánya, mivel diplomáciai képviseletének működése lehetetlenné vált, határozatot hozott a magyar—chilei diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésére. LatinAmerika országai a világtörténelem során először most kapcsolódnak be igazán az egész földkerekség sorsát érintő nemzetközi politika formálásába. Chile népét sem lehet ettől elzárni. Az idő és a nemzetközi viszonyok alakulása továbbra is a chilei demokratikus hagyományok győzelme javára dolgozik. Algírban az el nem kötelezett országok képviselői úgy határoztak, hogy legközelebbi konferenciájukat 1976-ban Colombóban, Sri Lankában tartják. Az Egyesült Nemzetek együttműködésével elképzelhető, hogy a colombói konferencia idejére mind a gyarmati maradványok felszámolásában, mind a világ gazdasági problémáinak rendezésében jelentősen haladunk előre. És reméljük, hogy a harmadik világ következő konferenciáját Ön, Elnök úr, a saját hazájában üdvözölheti. Mostani Közgyűlésünkön a Szovjetunió nagy figyelmet keltett javaslatával. A javaslat valóban komoly figyelmet érdemel, mert jól megértve és helyesen alkalmazva, mind a fegyverkezési verseny, mind a gazdasági problémák, mind a nemzetközi politikai együttműködés területén kedvező új jelenségeket idézhet fel. Kezdem a szovjet javaslat politikai hatásával. Az öt atomhatalom, vagyis a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közös lépésére vonatkozó javaslat elősegítheti az öt atomhatalom eddiginél jobb együttműködését a fegyverkezési verseny megfékezésének kérdéseiben. Ha az öt nagyhatalom a katonai költségvetési összegek együttes csökkentésének alapelveiben meg tudna egymással egyezni, annak politikai hatása egyfelől a leszerelési kérdésekben, másfelől általában a nemzetközi viszonyok további javításában, a nemzetközi élet igazán békés feltételeinek megszilárdításában felmérhetetlen jelentőségű lenne. Most háromféle, különböző jellegű keretben folynak tárgyalások a fegyverkezés problémáiról: egyrészt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kétoldalú jelleggel, másrészt Genfben az évek óta ismert keretek között, harmadsorban Bécsben az európai fegyverzetcsökkentés lehetőségeiről. Mind a három esetben súlyos problémát okoz, hogy nincs az öt nagyhatalom együtt a tárgyalások céljának közös megértésében. Ha most sikerül előrelépni, akkor az öt atomhatalom együttműködése nemcsak ezt a háromféle tárgyalást tudná segíteni, hanem megkönnyítené a leszerelési világkonferencia egybehívását is. A korábbi évek ilyen konferenciája, amelyen az akkori ENSZ-tagországok vettek részt, lendületet adott a leszerelés kérdéseivel való aktívabb foglalkozásnak. Így jött létre a genfi leszerelési bizottság. Ma, amikor az ENSZ egyetemessé válásában már előbbre jutottunk, az ENSZ összes tagállamainak leszerelési konferenciája új kezdeményezéseket hozhat a leszerelés kérdéseivel foglalkozó hatékonyabb keretekre. Az öt nagyhatalom ilyen egyetértése sokat segít-