Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - „Az európai biztonságról” Puja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének cikke a Népszabadságban

biztonsági értekezleten foglalkozó bizottságok feladatainak meghatározása. Ez ideig lényegében csak ezt a kérdéscsoportot vitatták érdemben, bár a tanácskozás résztvevői kicserélték véleményüket az értekezlet más kérdéseiről is. Ha mérleget akarnánk készíteni a napirendről folytatott megbeszélésekről, azt mondhatnánk, hogy azok nem mindenben alakultak a várakozásoknak megfelelően. A szocialista országok képviselői azzal a szándékkal ültek le tárgyalni, hogy a tanácskozás résztvevői rövid idő alatt megállapodnak a napirendben, és néhány, az értekezlettel kapcsolatos fontos kérdésben. A NATO-országok halogató taktikája azonban megakadályozta ezt. Annak ellenére, hogy a szocialista országok számos nyugati javaslatot elfogadtak, a NATO-országok ragaszkodnak eredeti elképzeléseikhez, a napirend egyes pontjaival foglalkozó bizottságok feladatainak részletes meghatározásához és egyes más, elfogadhatatlan javaslataikhoz. Eddig a napirend két pontját tárgyalták meg alaposabban: az első napirendi pont keretében a biztonság és az államok együttműködése elveinek kérdéseit és a második napirend keretében a gazdasági együttműködéssel, a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat. Közvetlenül az április 6-án megkezdődött szünet előtt a tanácskozás rátért a napirend harmadik pontjának, a kulturális együttműködés kérdéseinek a megvitatására. A tanácskozás azonban ez ideig egyetlen ajánlást — amelyet a biztonsági értekezlet elé lehetne terjeszteni — sem tudott végleges formába önteni. Van néhány olyan probléma, amely különösen sok vitát váltott ki az előkészítő tanácskozáson. Az egyik a határozatok sérthetetlenségének elve, vagyis ennek az elvnek kiemelt kezelése az első napirendi pont keretében. Számunkra érthetetlen módon néhány NATO-ország képviselője olyan megfogalmazásokat ajánl, amelyek elhomályosítanák ennek az elvnek elsőrendű jelentőségét. Márpedig ha ez az elv nem nyer világos és egyértelmű megfogalmazást az államok együttműködésének elvei között, s nem nyer nemzetközi jogi érvényt, a most csendben lapuló revansisták új ösztönzést kaphatnak. A gazdasági együttműködést illetően a Közös Piac tagországai vonakodnak hozzájárulni a diszkriminációról való lemondás nyílt deklarálásához. Erre pedig szükség van, mert jelenleg éppen ez az európai szocialista és kapitalista országok gazdasági együttműködésének egyik fő akadálya. A kulturális együttműködés keretében az emberek, eszmék és az információk úgynevezett szabad áramlásának nyugati megfogalmazása képez vitaproblémát. A szocialista országok a kulturális együttműködés fejlesztésére, az emberi kapcsolatok és az információcsere szélesítésére törekszenek, de nem hajlandók u tat-kaput nyitni egy silány minőségű nyugati „kulturális" dömping, a hazug „információk" és olyan reakciós eszmék előtt, amelyek a békés egymás mellett élésnek ellentmondanak. Nem került még sor a tanácskozáson a szocialista országok azon javaslatának a megvitatására, hogy a biztonsági értekezlet hozzon létre valamilyen állandó szervet az európai biztonság ügyeivel való folyamatos foglalkozás céljából. Több nyugati ország vezetői viszolyognak ettől a javaslattól, mert attól tartanak, hogy az, miután intézményesíti az európai biztonság ügyeivel való foglalkozást, komoly akadállyá válik a szocialista és a