Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Puja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének cikke az európai enyhülésről

időről időre az amerikai vezetők a „túl gyors" előrehaladástól, ezért be­szélt Rogers külügyminiszter a NATO miniszteri tanácsának decemberi brüsszeli ülésén az „enyhülés eufóriájának" veszélyeiről. A kisebb és közepes NATO-országok uralkodó osztályai, legalábbis ezek egyes rétegei jól tudják, hogy számukra nagyon hasznos lenne egy enyhül­tebb légkörben kialakuló európai együttműködés. Teljes erővel mégsem támogatják az enyhülés politikáját, mert tartanak az erősebb szövetséges haragjától, esetleges retorziójától. Ezenkívül tartanak attól, hogy az Egyesült Államok „lekörözi" őket, s a hátuk mögött létesít gyümölcsöző kapcsolatokat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Mindezeken kívül a kapitalista világban keresztül-kasul húzódó mono­polkapitalista érdekek szövevénye is befolyásolja a NATO-országok közös állásfoglalásait, mélyíti azok ellentmondásosságát. A NATO-országok ellentmondásos álláspontja tükröződik a NATO mi­niszteri tanácsának brüsszeli üléséről kiadott közleményben és a Helsin­kiben folyó sokoldalú előkészítő tanácskozás eseményeiben is. A brüsszeli közlemény viszonylag mérsékelt hangja, valamint az, hogy a miniszteri tanács az európai enyhülési folyamat támogatása mellett nyi­latkozott, nem lebecsülendő dolog. Ha azonban alaposabban megvizsgál­juk a miniszterek állásfoglalását, számos olyan pontot találunk, amely az európai enyhülés és bizalom légköre —• amelyért a NATO állítólag oly so­kat tesz — ellen hat. A közlemény is elárulja, hogy a brüsszeli tanácsülés egyik legfontosabb feladatának tekintette a NATO-országok további hadikészülődéseinek koordinálását, fokozását. A tanácsülés tudomásul vette a NATO fegyveres erői fejlesztésének 1973—1977. évi tervét, amely sok száz millió dollárt irányoz elő haderőfejlesztésre. Ezenkívül szükségesnek mondotta ki a nem­zeti haderő-hozzájárulás fokozását és más intézkedéseket is foganatosított. Ezeket a semmivel sem igazolható lépéseket a miniszteri tanácsülés az erőpolitika idejétmúlt szólamaiba burkolta, mondván, hogy mindez az európai enyhülést szolgálja. Furcsa szolgálata ez az enyhülésnek! Hogyan egyeztethető ez össze a NATO állítólagos békés elképzeléseivel? A brüsszeli tanácsülés közleményéből kiderül, hogy a miniszterek éppen most, a német problémakör rendezésének végső szakaszában tartották újra szükségesnek, hogy felmelegítsék Adenauer hidegháborús kancellár bu­kott koncepciójának egyes elemeit, s az úgynevezett önrendelkezési jogról, a német újraegyesítésről, a békeszerződésről stb. tegyenek említést. Részletesen foglalkozott a miniszteri tanácsülés az európai biztonsági értekezlet, továbbá a Közép-Európában levő csapatok és fegyverzet köl­csönös csökkentésének problémájával is. A tanácsülés lényegében megerő­sítette azt a vonalat, amelyet a Helsinkiben folyó sokoldalú tanácskozáson a NATO-országok nagykövetei képviselnek. Ennek a lényege a biztonsági értekezlet összehívásának további halogatása, elodázása. A NATO-országok taktikájának egyik legfontosabb eleme a következő: mindaddig nem járulnak hozzá az európai biztonsági értekezlet idejének, helyének és napirendjének a meghatározásához, amíg le nem zajlik a csa­patok és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tervezett puhatolózó tár­gyalás, ezt követően pedig arra törekszenek majd, hogy a biztonsági érte-

Next

/
Thumbnails
Contents