Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Fock Jenő miniszterelnöknek, az MSZMP PB tagjának nyilatkozata az újságíróknak vietnami tapasztalatairól

A vietnami fél köszönettel elfogadta a meghívást. A látogatás időpontját később határozzák meg. Hanoi, 1972. február 8-án. A Magyar Népköztársaság részéről : FOCK JENŐ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről : PHAM VAN DONG, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának miniszterelnöke, a vietnami partes kormányküldöttség vezetője. FOCK JENŐ MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA 11 AZ ÚJSÁGÍRÓKNAK VIETNAMI TAPASZTALATAIRÓL Kérdés: Milyen benyomásokkal tért haza a magyar párt- és kormányküldöttség Hanoiból? Válasz: Ha valaki külföldről, különösen, ha baráti szocialista országból jön haza, ahol testvéri szeretettel fogadták, természetes, hogy sokáig hordozza magában az új benyomást, a kellemes, jóleső érzéseket, a baráti beszélgetések emlékét. így van ez a pártot, a kormányt, az ország népét képviselő hivatalos küldöttség minden tagjával is. Mégis, ez alkalommal többről is szó van, olyan érzésekről, amelyekre nem lehet meghatódottság és lelkesedés nélkül gondolni. A függetlenségéért, szuverenitásáért három évtizede szüntelen harcot folytató, s ebből több mint hét esztendeje a világ legnagyobb imperialista hatalmával élethalálküzdelmet vívó nép vendégei voltunk. Amerre jártunk, városokban és falvakban, gyárakban és termelőszövetkezetekben katonák és diákok között mindenütt a harci lelkesedés, az állhatatosság és a nagyszerű helytállás példáival találkoztunk. Küldöttségünket mindenütt rendkívül meleg, elvtársi szeretettel, nagy megbecsüléssel fogadták. Mindenütt tudnak a magyar nép irántuk érzett rokonszenvéről, a magyar munkások, parasztok, asszonyok, fiatalok, úttörők megannyi szolidaritási akcióiról, a gazdasági segítségről éppúgy, mint a harcukban eredményesen használt magyar fegyverekről, a kórházakról és a vérplazmáról ugyanúgy, mint a takarókról és a melegítőkről, a Vietnamért vállalt önkéntes vasárnapi műszakokról. Sok magyarul tudó, nálunk egyetemet végzett vagy szakmát tanult vietnami fiatallal is találkoztunk, akik terjesztik a magyar nép iránti megbecsülést és szeretettel emlékeznek vissza a Magyarországon eltöltött évekre. A kapott támogatást a VDK vezetői és állampolgárai egyaránt igen nagyra értékelik és becsülik.