Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Fock Jenő miniszterelnöknek, az MSZMP PB tagjának nyilatkozata az újságíróknak vietnami tapasztalatairól

A magyar nép, pártunk és kormányunk iránti megbecsülés jeleként értékeljük azt is, hogy küldöttségünket a legmagasabb szinten fogadták: több alkalommal is találkozhattunk Le Duan elvtárssal, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárával, Truong Chinh elvtárssal, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnökével, vietnami testvérpártunk Politikai Bizottságának csaknem minden tagjával és póttagjával és természetesen Pham Van Dong miniszterelnök elvtárssal, aki a velünk tárgyaló magas szintű vietnami küldöttséget vezette. Kérdés: Mi volt Fock elvtárs legmaradandóbb élménye? Válasz: Vietnami tartózkodásunk során többször is elmondtam, hogy első ízben 1965 őszén, az amerikai eszkaláció időszakában jártam a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Alkalmam volt tehát összehasonlítást tenni, milyen hatást gyakoroltak az elmúlt hat és fél év súlyos terhei a vietnami népre. Az ellenség azt hitte, hogy a vietnami emberek kifáradnak a hosszan tartó háborúban. Igaz, nehéz, áldozatoktól terhes körülmények között élnek, de a csüggedésnek nyomát sem tapasztaltuk, örömmel láttuk, hogy ilyen körülmények között is mennyi mosoly sugárzik a felnőttekből és a gyerekekből egyaránt. Saját szemünkkel győződtünk meg, hogy vietnami testvéreink lelkesedése, harci szelleme töretlen. Az amerikai imperialisták hiába reménykednek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe egységesen és szilárdan tömörül a Vietnami Dolgozók Pártja köré, hogy a győzelemig folytassa a harcot a hazájukat megszálló idegen hatalom és helytartóik ellen. Tudják, hogy harcukban szilárd támaszt jelent a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk — internacionalista segítsége és szolidaritása. Kérdés: Hogyan vonná meg a delegáció munkájának mérlegét? Válasz: Abban a tudatban térhettünk haza, hogy eleget tettünk pártunk, kormányunk megbízatásának. Aláírtuk a magyar—vietnami nyilatkozatot, 1972-ben a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtandó összes segélyről, a térítésmentes katonai segélyről, a kamatmentes hitelről, valamint a kölcsönös áruszállításokról és fizetésekről szóló megállapodásokat. Mindenütt átadtuk népünk forró testvéri üdvözletét, kifejeztük csodálatát helytállásuk iránt. A két országot kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákról, országaink kapcsolatainak fejlesztéséről és mindenekelőtt a vietnami nép hősi harcával összefüggő kérdésekről őszinte, nagyon elvtársias légkörben, rendkívül eredményes tárgyalásokat folytattunk a Vietnami Dolgozók Pártja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának vezetőivel. Bebizonyosodott, hogy minden megtárgyalt kérdésben teljes közöttünk az egység. Űtban Hanoi felé ismerkedtünk meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának állásfoglalásával, Nixonnak a közvéleményt félrevezető „béketervével". Érkezésünk napján hozták nyilvánosságra a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hivatalos válaszát. Kifejtettük véleményünket: fenntartás nélkül támogatjuk a VDK kormányának állásfoglalását és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hivatalos válaszát. Népünk, pártunk, kormányunk — ahogy eddig, úgy a jövőben is — erejéhez képest megad minden tőle telhető támogatást ahhoz, hogy vietnami