Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Dr. Sík Endrének, az Országos Béketanács elnökének nyilatkozata a Népszabadságnak az indiai-pakisztáni helyzetről

DR. SÍK ENDRÉNEK, AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA A NÉPSZABADSÁGNAK 11 AZ INDIAI—PAKISZTÁNI HELYZETRŐL Aggodalommal tölt el bennünket, hogy az indiai—pakisztáni határon mind rosszabbodik a helyzet. A mai körülmények között nincs a világnak egyetlen olyan pontja sem — bármely távoli is —, ahol ha háborús konfliktus alakul ki, az számunkra közömbös lenne. Az indo-pakisztáni szubkontinens népei pedig különösen közel állnak hozzánk. A hagyományos kulturális kapcsolatok — amelyeket olyan nevek fémjeleznek, mint Körösi Csorna Sándor, Stein Aurél, Baktay Ervin — az utóbbi években politikai és kereskedelmi kapcsolatok sokaságával egészültek ki, elsősorban Indiával, de Pakisztánnal is. A magyar népnek India és Pakisztán is jó barátja, s a lövészárkokban mindkét oldalon olyan emberek fekszenek, akiknek élete drága számunkra. Tudjuk azt is, hogy a mai világban nincsenek biztosítékok arra, hogy a háborúk lokálisak maradnak. Veszélyes, szűk látókörű érdekek könnyen kontinens méretű vagy annál is veszélyesebb háborúvá szélesíthetik a helyinek tetsző összeütközéseket. Nyomon követhettük a feszültség kialakulását. Tudjuk, mi történt Pakisztánban az elmúlt évben, s különösen ennek az évnek a tavaszán, amikor a kelet-pakisztáni nép törvényesen választott képviselőit letartóztatták, elhurcolták, meggyilkolták. Tudunk a szörnyű tömegmészárlásról, amely március végén Daccában történt, s amely után százezrek és milliók menekültek át indiai területre. Az emberi szenvedés, a menekült-táborokban fellépő járványok, az éhség és a hazájukat, otthonukat elhagyó emberek millióinak nyomorúsága megrendített bennünket. Népünk segítőkészsége kifejezésre jutott abban, hogy a menekülttáborokba 85 000 adag koleravakcinát küldtünk az Országos Béketanács megbízottjával. A közeli napokban ismét magyar békedelegáció utazik Indiába és vérplazmát, gyógyszert, takarókat visz a menekülteknek. A mi hazánk egész lakossága nem több, mint ahány menekült tartózkodik már Indiában. Tudjuk milyen hatalmas terhet ró ez Indiára, s éppen ezért a magunk szerény erejéhez mérten segíteni is igyekszünk. Magyarországnak India és Pakisztán népe is barátja. Erőfeszítéseik a nemzeti függetlenség, a gazdasági önállóság, a teljes önrendelkezés biztosításáért rokonszenvesek nekünk, s a nemzetközi élet sok kérdésében egyetértünk, egy sorban állunk velük. De nem rejthetjük véka alá azt a meggyőződésünket, hogy a mostani feszültség forrása Pakisztánban van. Pakisztánnak kell megoldást találnia: nem az Indiával való viszonyban — mert ez, megítélésünk szerint, csak másodlagos kérdés —, hanem mindenekelőtt saját belső válságának leküzdésére. Pakisztán nem maradhat közömbös az Indiába menekült milliók sorsa iránt sem. Mindaddig nem lesz nyugalom a szubkontinensen, amíg nem találnak módot arra, hogy KeletPakisztán törvényesen választott vezetőivel — mindenekelőtt Mudzsibur Rahman sejkkel —, a népek jogainak tiszteletben tartása alapján rendezzék a vitás kérdéseket. Ha Pakisztán kormánya megteszi azt a bátor lépést, hogy — revízió alá véve március óta követett politikáját — utat nyit