Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Nyers Rezsőnek, az MSZMP KB titkárának beszéde az MSZMP X. kongresszusán (Részlet)

országok gazdaságfejlesztésének irányáról és mértékéről, részint pedig feltárják azokat a területeket, ahol szükséges a fejlesztés összehangolása vagy éppen együttes megoldása. Szintén érdemi haladás mutatkozik a népgazdasági tervegyeztetés fejlesztésében. Eszerint minden tagország ezután is maga dolgozza ki és saját hatáskörében hagyja jóvá népgazdasági tervét, viszont időben kerül sor érdemleges nemzetközi egyeztetésre. Az egyeztetés nem a végleges kidolgozás fázisában történik majd, mint eddig, hanem már a tervezés első fázisában, továbbá nem csupán bizonyos részekről lesz egyeztetés, hanem a komplex tervkoncepcióról. Űj vonása lesz ennek a munkának az is, hogy a hosszú távú fejlesztési kérdésekben nem öt évre szólóan, hanem 10—15 éves perspektívában egyeztetjük majd terveinket. Nagyon fontos dolgok tekinthetők már tisztázottnak. De nagyon fontos dolgok szerepelnek még a nem kellően tisztázott kérdések listáján. További tisztázást igényel a sokoldalú közgazdasági szabályozórendszer jövőbeni szerepe, így az árrendszer, a hitelrendszer, a valutáris rendszer funkciója, valamint a kereskedelmi módszerek, és a valutakonvertibilitás lehetősége. Közös választ kell találnunk arra a kérdésre, hogy lehetséges-e, s ha igen, miképpen történhet a mai nemzeti piacok fokozatos és részleges egybefonódása. Meg kell találnunk a közös választ arra, hogy jól működhet-e a nemzetközi tervegyeztetés, hatékony lesz-e a termelési kooperáció akkor, ha a tagországok belső gazdaságában és külkereskedelmében különböző marad a gazdasági kalkuláció elve, a jövedelmezőség számítása és a pénz szerepe. Vizsgálatot érdemel az is, hogyan tehetjük vonzóvá külső országok számára a KGST-hez való csatlakozást vagy társulást olyan esetben, amikor ebben az érdekek végső fokon egybeesnek. A tisztázandó kérdések súlyosabbak annál, semhogy jelen pillanatban igennel vagy nemmel lehetne válaszolni rájuk. Tudatában kell lennünk, hogy a szocialista gazdasági integrációnak az eszméjével, de a problémáival is hosszú időre eljegyezzük magunkat. Kedves elvtársak! A szocialista és a kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatok alapvető formája ma is a külkereskedelem. A 60-as évtizedben különösen Európában figyelhető meg, hogy a két országcsoport között hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések létesülnek, a hitelkapcsolatok fejlődnek és ha kissé lassan is, de számos nyugat-európai ország enyhíti a szocialista országokat sújtó kereskedelmi korlátozásokat. Mégis a lehetőségek optimális kihasználásáról még messze nem beszélhetünk. A szocialista és a kapitalista országok közötti kereskedelem a világkereskedelemnek csak 3%-át képviseli akkor, amikor ennél sokkal nagyobb is lehetne. A külkereskedelem fontossága ezután is döntő lesz a szocialista és a kapitalista államok viszonylatában, de a kapcsolatok fokozatosan kiterjednek az együttműködés más formáira. Így a természeti kincsek együttműködéssel történő kiaknázására, közös tudományos kutatás folytatására, a licenckereskedelem kifejlesztésére, a gépgyártási kooperációra és specializációra, továbbá a kapitalista országokban működő vegyes kereskedelmi társulások létesítésére. Mindez növelőleg hat az áruk cseréjére, a keres-